Út, amit csak egyszer csinál végig az ember

Út, amit csak egyszer csinál végig az ember

Share this content.

Busan – „Jönnek, jönnek” – kiált egy fiatal lány és a vonat felé tekint, amely épp most érkezik a 6. vágányra, a busani pályaudvarra. Az ajtók kinyílnak és nagy kofferekkel felszerelt emberek szállnak ki. Fáradtaknak tűnnek, de ezzel egyidőben boldogság is sugárzikróluk. 20 nap alatt érkeztek Berlinből Busanba, át Európán és Ázsián. A céljuk az volt ezzel, hogy felhívják a figyelmet a koreai nép szétszakítottságára és az ország békéjéért álljanak ki. Forrás: EVT, szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna

Peace Train”-nek hívják a projektet, amely a Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsának a békefelhívása. Szeretnék az emberek figyelmét felhívni a 63 éves szétszakítottság tarthatatlanságára és szeretnék, ha minél hamarabb létrejöhetne az újraegyesülés. Kereken 10.500 kilométert tett meg amintegy 120 résztvevő, hogy eljusson a busani nagygyűlésre.

Az utazók egyiket a 29 éves német férfi, Daniel Jung volt, aki az elmúlt évben töltötte vikariátusát Szöulban, majd ott részt vett az utazás előkészítésében is. Őt különösen az érintette meg ebben a projektben, hogy nem csak koreaiak, hanem 16 más nemzetiségű is részt vett ebben a vállakozásban.

„Hihetetlen jó volt látni, hogy világszerte mennyien érdeklődnek a koreaiak helyzete iránt ésmennyien szeretnék azt, hoyg akét ország újra egyesüljön.” 

A résztvevők, 19 és 77 évesek és többek között még Brazíliából, Etiópiából, Indonéziából és Nigériából is jöttek a vonatra.

Az útvonal Berlinben kezdődött, az újraegyesült Németország szimbólumából indultak, aztán Moszkván át Irkutszkon át Peking volt az egyik cél. Két vagonban utaztak a résztvevők, akik a Facebookon rendszeresen tudósítottak is. Az egyes állomásokon az egyházak vezetőivel és képviselőivel is találkoztak. „Van jobb dolog is annál, mint hogy az ember három hétig egy vagonban rázkódik, de mégis izgalmas volt az utastársakkal megismerkedni. Különböző helyekről, különböző életkörülményekközül jöttünk, mindenkinek más az anyanyelve, de sok esetben még a felekezete is. Ez egy olyan utazás volt, amit csakegyszer csinálvégig az ember az életében” - mesélte egy fiatal lány.

Az eredeti tervek szerint a szervezők azt tervezték, hogy Pekingből majd repülőgéppel fognak a résztvevők az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába, Phenjanba menni. Reménykedtek az észak-koreai vezetés beleegyezésébe, de nem kaptak engedélyt. Ezért aztán vonattal a kínai Dandong felé vették az irányt, amely a kínai és észak-koreai határon van. Ott együtt ünnepeltek meg egy istentiszteletet a helyi kínai gyülekezettel, amelynek vannak észak-koreai tagjai is. Aztán hajóval Incheonba, onnan pedig busszal Szöulba utaztak. Az utolsó szakaszt azonban megint vonaton tettékmeg, Busanba, ahol zárásként istentiszteletet tartottak. A résztvevők a nagygyűlés után hazatérnek hazájukba, a szervezők azonban jövőre is terveznek egy hasonló utat, lehetőség szerint akkor az észak-koreai főváros is útjuk egyik állomása lenne.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!