Szinte a véletlennek köszönheti, hogy rátalált a budavári evangélikus gyülekezetre. Fiatalságának java részét Szarvas környékén töltötte. Aki egy kicsit is járatos a hazai „lutheránus földrajzban”, az tudja, hogy az a vidék ma is kicsi egyházunk egyik legfontosabb fellegvára. Élnek ott magyar és szlovák gyökerű evangélikusok is szép számmal – Konczos Éva éppen egy az utóbbiak közül. Ma is büszke tót felmenőire, bár amikor jó néhány évvel ezelőtt pozsonyi önálló kiállítása után interjúra kérte a szlovák sajtó, bizony már csak magyarul tudott felelni a feltett kérdésekre, de szeretettel fogadták. A szarvasi évek közben megtartotta budavári lakását is: néha egy kicsit itt, egy kicsit ott időzött, aztán az idő haladtával mind terhesebbé vált számára az ingázás, így végleg berendezkedett a Bécsi kapu téren.

Mi, akik hózivataros januári vasárnapokon a reggeli tea mellett azt latolgatjuk, hogy vajon nekivágjunk-e ebben a zegernye időben, elinduljunk-e a 11 órás istentiszteletre, akár irigyelhetjük is őt, akitől csupán egy kőhajításnyira van a templomunk. Mégis, egy véletlen kellett ahhoz, hogy végül is belépjen a kapun. Úgy mesélte, hogy Samu Piroska terelte be először a vári „nyájba” – szó szerint a kapuban szólította meg, és invitálta be közénk. Aztán itt is maradt. Jobbára a hátsó sorokban szokott ülni. Megszokta, csak mostanában már mintha egyre messzebb lenne az énekeket jelző tábla, mert sokáig kell silabizálnia a számokat. „Vagy a szemész telefonszámát kellene inkább kibogarásznom” – mondja hamiskás mosollyal Éva.

De a maga elé tett rajzlapot még ma is kiválóan és szívesen látja. Mert ma is alkot: jelenleg éppen egy Szarvas környéki tájat ábrázoló képen dolgozik. Ajándék lesz Samu Piroskának karácsonyra. Ritka kedves, szeretetre méltó ember, nagyon megérdemli – mondja Éva. Annak idején ő is többször megfordult a szarvasi alkotótáborban. Imsit [Bence Imre, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze – a szerk.] persze egy kicsit már ő is ismerte, hiszen Bence Áront tanította a Kincskereső iskolában, ahol pedagógustársaival együtt a gyermekek tehetségének kibontakoztatásán munkálkodtak. Éveken keresztül szerveztek nyári képzőművészeti alkotótábort a kincskeresős gyerekeknek Szarvason, és Éva mindig arra törekedett, hogy a képzőművészet mellett a hitet, Krisztus tanítását is a gyermekek fejébe, vagyis inkább szívébe plántálja.

Ha csak teheti, a 11 órai istentiszteletre ül be, de nagyon szívesen hallgatja a templomi koncerteket vagy éppen a szabadegyetemi előadásokat is. Nyáron még egy egész hetes képzőművészeti foglalkozást is tartott a vári gyerekeknek: rajzoltak, festettek, bábokat készítettek. Karácsony előtt pedig újabb foglalkozásra készül: kukoricacsuhéból fognak angyalokat készíteni, ami szép dísz lehet majd a karácsonyfán. Hol tanulta ezt? Persze Szarvason, hiszen életének majd minden ösvénye oda fut vissza.

Pedagógusmunkája mellett mindig foglalkozott kiadványok, könyvek illusztrálásával is – így rendszeresen rajzolt a szarvasi evangélikus gyülekezet lapjába is. Ezt a hagyományt folytatja most a Budavári Hírmondóban: rajzaival a gyülekezet lapjának olvasói rendszeresen fognak találkozni.

Éva azt mondja, hogy azért szereti a budavári gyülekezetet, mert úgy érzi, összetartó, becsületes emberekből álló közösség, ahol sok barátra is talált. Az pedig külön jó, hogy csupán karnyújtásnyira van a templom, mert így fizikai és lelki élete egyetlen összefüggő, összetartozó térben zajlik, ami erőt és biztonságot ad neki. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2020. február 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.