Uram, nem érzek semmit. Már lelkem hidegét sem. Nem fáj a magány, nem vonz az élet, nem látom a holnapot. Az idő úgy süvít fülem mellett, mint a szakadékba zuhanó kő – nincs
célja, csak a véletlen, a megszokás hajtja. Napjaim unottan tovább peregnek, de merre, minek? Cél nélkül, irány nélkül keringek életem keretei között. Reggel fölkelek, dolgozom, este lefekszem – ahogy az autót is továbbviszi, ha ki is fogyott belõle az üzemanyag, saját tehetetlensége.
S most már oly mindegy, hogyan jutottam idáig. Sem másokat vádolni, sem bűntudatot érezni nincs erőm. A jó tanácsok, a biztatások is leperegnek rólam – minden út bizonytalannak, valószínűtlennek tűnik. Lásd, Uram, legyőzettem, nem látok kiutat. Nincs erőm harcolni, új utakat, célokat, reménységet keresni. Belefáradtam.
Mégis, te azt mondtad, a megrepedt nádat nem töröd el, a pislogó mécsest nem oltod ki. Saját erőmben már nem bízhatok – te legyél hát az, aki erőt ad. Nincsenek már céljaim – te mutass célt, Uram, széteső életemnek. Nincs már miben reménykednem – te adj új reményt nekem. Ha már nem bírnám megtartani életem terhét, ha összeesnék – add, hogy a te kezedbe zuhanjak, Uram.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala