Bényi Ildikó televíziós műsorvezető

Gyerekként természetes volt, hogy templomba járunk, ennek köszönhetően nagyon sok éneket fejből tudok, és ennek örülök, de felnőtt fejjel értettem meg sok mindent. Most, amikor elmegyek egy istentiszteletre, mindig figyelek, hogy megkapjam azt az akár csak egy mondatot, amellyel gazdagabban mehetek haza, és ez megnyugvással tölt el. A hitemről nagyon nehezen tudok beszélni. Gyerekkorom óta az istenhit oly mélyen belém ivódott, hogy az életem természetes része. Ugyanakkor nagyon komolyan veszem és figyelem, ami az istentiszteleten, illetve az úrvacsorakor elhangzik. Úgy gondolom, minden úrvacsorakor el kell gondolkodnunk, és meg kell tudnunk bocsátani embereknek, és úgy élnünk az életünket, hogy erre törekedjünk.

Gryllus Dorka színész

Zelma néni (Takácsné Kovácsházi Zelma volt Deák téri evangélikus lelkész) kicsi gyerekkoromtól kezdve óriási példaképem volt. Azt gondoltam, hogy olyan akarok lenni, mint ő. De most úgy gondolom, végül jobb, hogy nem lettem pap, mert így talán jobban tudok Istenről beszélni. Úgy éreztem: ahogyan én beszélni tudok róla, az nem az elmélet szintje. Más csatornán keresztül tudok szólni az emberekhez Istenről. El tudom mondani, milyen öröm nekem, hogy hiszek, mennyi erőt ad. Talán így tudok példa lenni számukra. Nem tudok hitvitázni, nem tudok elméleti síkon közeledni a hithez, de talán gesztusokon és történeteken keresztül képes vagyok átadni valamit.

Gryllus Vilmos és Dániel előadóművészek, zeneszerzők, a Kaláka együttes tagjai

Gryllus Dániel: Úgy nőttünk bele, olyan lételemünk az evangélikusság, mint halnak a víz. Nem is tudnánk máshogy elképzelni. Akinek szilárd az identitása a hitben, az sokkal könnyebben elfogadja a másikat is. Mert nem lesz ettől ingatag a sajátja. Ökumenikus együttes vagyunk: ketten katolikusok, ketten evangélikusok; hármunk mamája pedig református. Nem érzem idegennek magam egyik templomban sem: mind Isten háza, ahol én otthon vagyok.

Gryllus Vilmos: Az én evangélikusságom is, ahogy Dani mondja, magától értetődő, hiszen mindig is így volt, nem is tudnám máshogy elképzelni. Tartozom valahova. Amikor alkalom adódik arra, hogy az ember erre büszke legyen, akkor azt mondja: „Jaj, de jó!”

Novotny Zoltán újságíró, sportújságíró, riporter

Különleges szerepet játszik életemben az Insula Lutherana, az evangélikus sziget a budapesti Deák téren. Szüleim itt mondták ki az igent, engem is itt kereszteltek meg. A Józsefvárosban konfirmáltam, a békéscsabai Kistemplomban kötöttem házasságot. A Deák tér számomra Budapest egyik legszebb épületét jelenti, az evangélikus gimnáziumot. Jelenti a Huszár Gál könyves-boltot, ahol békésen lehet böngészni, az Evangélikus Országos Múzeumot Luther végrendeletének digitális másolatával, a Pollack Mihály által is épített templomot, az oltárképet. Raffaello festményének másolatát, a harangjátékot, a templomot bezengő hangszerek királyát, az orgonát, a Lutheránia énekkart. Jelenti a kis- és nagyobb közösségeket, a közvetlen és közvetett ismerősöket, a gyülekezetet, a lelkészeket Keken Andrástól Gáncs Péterig. Jelenti az elcsendesülést, az elmélyülést, a megpihenést.

Szente Vajk színész, rendező

A hit, a vallásosság sokakban megváltozik az évek során, van, aki később talál rá a hitre, mert nem olyan közegben élt gyerekkorában, de én szerencsésnek érzem magam, mert úgy nőhettem fel, hogy meghatározó volt az evangélikusság a családban. Az életünk része volt a vallásosság, a hit, eljártunk templomba, imádkoztunk, erre tanítottak minket kiskorunktól kezdve. Természetes volt, hogy meg-kereszteltek bennünket, hogy konfirmáltunk, Áron öcsém még az evangélikus teológiát is elvégezte. Az, hogy így neveltek minket a szüleink, ad egy támaszt az életünkben.
Számomra mindaz, amiről az Erős vár a mi Istenünk énekünk szól, olyan, mint egy bástya. Jó tudni, hogy van nekünk egy ilyen erős bástyánk, miközben éljük az életünket, a mindennapjainkat, intézzük a mindenféle ügyes-bajos dolgainkat. Szerintem ez jellemző az evangélikusságra általánosságban is: hogy a hitünk mellett éljük az életet, végezzük a feladatainkat, és mindeközben ott van az alap, amelyre építhetünk. Kapaszkodónak is mondhatnám.

Vida Máté válogatott labdarúgó, a DAC 1904 középpályása

Büszke vagyok a soltvadkerti evangélikus gyökereimre, a mai napig rengeteget jelentenek. Egyfajta fegyelmet adott, az életem különböző területeire volt hatással, nagy fejlődésen mentem keresztül, amikor odajártam.
Az iskolában heti egyszer volt hittanom, nagyon sok jó emlékem kötődik hozzá. Intenzív időszak volt ez az életemben a hitem szempontjából. Amióta az élsporttal foglalkozom, ez megváltozott. De evangélikus vagyok ma is, egy evangélikus közösséghez tartozom, és egy olyan közösséghez jó tartozni, amire büszke lehet az ember. Amikor hazajutok, és vasárnap elmegyünk a templomba, az jó érzéssel tölt el. Én ezzel több vagyok, hogy evangélikus lehetek, meg vagyok keresztelve, konfirmáltam. A lelkészem Homoki Pál. Azt szeretem benne, hogy egy egyszerű emberrel is ugyanúgy el tud beszélgetni, mint bárki mással, és olyan érdeklődést tanúsít az emberek iránt, mintha száz évvel ezelőttről ismerné őket.

A 16 oldalas, ingyenes „Mi, evangélikusok” című kiadvány célja az evangélikus sajtót kevésbé követő egyháztagoknak, oktatási intézmények érintettjeinek és további érdeklődőknek a megszólítása és elérése. A lap még a járványügyi helyzet előtt készült. Reménység szerint a veszélyhelyzetet követően egyházi eseményeken és gyülekezeti alkalmakon, oktatási és diakóniai intézményekben ingyenesen, nyomtatott formában mindenki megkaphatja a lapot.
A kiadványt az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai szerkesztették az 1%-os kampány keretén belül. Támogatta a Magyarországi Evangélikus Egyház.