Visszatekintve sokan csalódottak, hiszen mást vártak ezektől a rendszerváltoztató évektől. Érdekes, hogy bár jó páran vagyunk akik megéltük, mégis vannak akik már-már mitológiát fogalmazva szépítik, torzítják vagy másképpen mondják el az eseményeket, mint ahogyan azok megtörténtek. Önmagukat állítva pozitív hősnek, saját szemüvegükön keresztül látva és láttatva az elmúlt éveket. De hát nem volt az olyan régen, hogy ne emlékezhetnénk szinte minden pillanatára, megnyilatkozására, állásfoglalására! Ezeknek elemzése most nem az én feladatom. Szubjektív, de tényekhez kötődő visszaemlékezéseimben mindössze azokat a benyomásokat, meghatározó találkozásokat, pillanatokat szeretném megírni, melyek a képernyőn nem jelentek meg, talán  nem is beszéltem még róluk, mégis meghatározták mindazt, ami azután az általam szerkesztett evangélikus vagy éppen ökumenikus műsorokba bekerült. Elmondhatom, hogy ezek a találkozások észrevétlenül is alakították és ma is alakítják  gondolkodásomat. Sok tekintetben ezért is volt ajándék számomra az elmúlt harminc esztendő. 

A kezdet 

Nemeskürty István volt a Magyar Televízió elnöke azokban az időkben, amikor felvetődött annak a gondolata, hogy a közszolgálatiság jegyében induljanak el az egyházi, vallási műsorok a Magyar Televízióban, úgy ahogyan hosszú évtizedek óta rendszeresek voltak már nyugati szomszédainknál.

A televízió részéről Czigány György kapott megbízást a szervezésre. És megkezdődtek a tárgyalások az egyházakkal. 

Harmati Béla püspök-elnök Feyér Zoltánt is bevonta a protestáns, elsősorban az evangélikus műsorok tervezésébe, hiszen Zoli nemcsak evangélikus teológiát végzett, de a Magyar Televízió elismert szerkesztője volt.  Akkoriban éppen az Új hullám című műsora volt igen népszerű, melyben fiatal lelkészek többször is szerepeltek. Így például Szent-Iványi Ilona unitárius lelkész, aki Teológiai Akadémiánkon is tanult, diplomázott.  Így azután a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai mellett talán éppen ennek a személyes kapcsolatnak is köszönhetően ott voltak az unitárius műsorok is már a kezdet kezdetén. 

1990-ben létrejött azután az az együttműködési megállapodás, melynek alapján az egyházi műsorok 50%-a katolikus, 25%-a református, 12,5%-a evangélikus. A többi 12,5%  az unitárius, baptista, metodista, magyar ortodox egyházi és zsidó felekezeti műsorok között oszlott meg. A vallási műsorok területén ugyanezeket az arányokat követték. Kimondták azt is, hogy a Vallási Szerkesztőség műsoridejének kétharmadát az egyházi műsorok, egyharmadát pedig  konkrét felekezethez  nem kötődő vallási műsorok tehetik ki. 

Ebben az időben a Magyar Televízió elnöke már Hankiss Elemér volt, egyházunk részéről pedig Harmati Béla püspök-elnök és Frenkl Róbert országos felügyelő vett részt az egyházi vezetők és a Magyar Televízió elnöksége között folyó tárgyalásokon. 

Itt kell megemlítenem Harmati Bélának lelkes, emberközeli, ugyanakkor szakszerű  hozzáállását, mellyel nemcsak a tárgyalásokon volt eredményes, de a mindennapi kapcsolatokban is elnyerte a televíziós stáb tagjainak megbecsülését. Mindig örömmel mentek hozzá. Szeretettel, barátsággal emlegetik ma is. Nagymértékben megkönnyítette ez az én munkámat. Újra és újra bizonyította, hogy normális emberi kapcsolatokkal többet lehet elérni, mint hatalmi szóval. 

A szerkesztőség vezetője Czigány György javaslatára Csiszér Ferenc lett, aki tizennyolc éven át a legnehezebb években és helyzetekben is példás diplomáciai képességekkel, ugyanakkor kiváló szakmai ismeretekkel, kapcsolatrendszerrel irányította munkánkat. 

Az első Örömhír

A Katolikus Krónika mellett megjelenő protestáns egyházi műsorok címe, Fabiny Tamás javaslatára, Örömhír lett, alcímében pedig az szerepelt, hogy melyik felekezet műsora. 

Az evangélikus műsorok szerkesztésével engem bíztak meg, a rendező pedig Feyér Zoltán legközelebbi munkatársa Nagy György lett, aki nemcsak rendezte, de maga is vágta  műsorainkat. Sokat tanultam tőle. Ő az itthoni televíziózás meghatározó személyisége volt. A műsor gyártásvezetője Kiss Tibor lett,  akivel a kezdetektől fogva hosszú éveken át készítettük adásainkat. 

1990. május 14-én, hétfőn indultam az első forgatásra.  Délelőtt az Evangélikus Országos Múzeumban forgattunk, hogy az ott felvett anyag segítségével bemutathassuk egyházunkat. Szerintem jól sikerült, ma is vállalható. Később valaki mégis maliciózusan megjegyezte, hogy már csak Luther zoknija hiányzott a bemutatásból.  Délután Kőbányára mentünk, hogy egy kedves presbiter kertjében vegyük fel  Fabiny Tamásnak, a gyülekezet lelkészének  áhítatát, az ottani szenior ifjúsági tagok körében. /Találó elnevezése volt ez annak az örökifjú társaságnak/. Itt, a lelkészi hivatalban  vettük fel első műsorunk beköszöntését is, melyet szintén Fabiny Tamás mondott. Az Erős vár a mi Istenünk! köszöntés mellett  megszólította azokat is, akik „Áldás békesség"-gel, „Dicsértessék a Jézus Krisztus"-sal! vagy egyszerűen csak „Jó napot kívánok!" üdvözléssel köszöntik egymást.  Hiszen műsorunkkal mindenki otthonába szeretnénk eljutni.  

Szimbolikus volt ez,  meghatározva célunkat, az evangélikusság határain túlnyúló üzenetet. 

Haraszti Zsolt volt az operatőr. Emlékszem, amikor kisbuszunkkal elmentünk az Üllői út 24. előtt felelevenítette Grünvalszky Ferenchez és családjához kötődő baráti és az akkor éppen szomorúan aktuális munkakapcsolatát. 

Haraszti Zsolt és Feyér Zoltán sincs már közöttünk. És nincs közöttünk az az Ulbrich András sem, aki első műsorunk  egyházunkat bemutató perceinek narrációját felolvasta. /Amikor találkoztunk ezt mindig felemlegette./ Három éve pedig meghalt az első műsoraink rendezője, riportere és vágója Nagy György is. Haláluk nagyon váratlanul ért mindannyiunkat.

Másnap a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban forgattunk. Tóth tanár urat megkértük, hogy a fizika órán valami látványos kísérletet mutasson be. A gyerekek legnagyobb döbbenetére be is tolta a rájuk csak pár év múlva váró kísérleti eszközöket. Mindenesetre látványos óra volt. 

Az adást Győri János Sámuel és felesége, Manyika ifjúsági összeállítása tette színessé. János anyagában, felvételei közt keresgélve bukkant rá rendezőnk, Nagy Gyuri a nagytarcsai szárnyas oltár húsvéti üzenetére. Ott, azon e felvételen is kinyílt lassan az oltár szárnya, és megjelent a feltámadt Jézus alakja. Ezt vettük fel azután mi is, és lett hosszú éveken keresztül műsorunk fő címe.

1990. május 20-án, vasárnap a Magyar Televízió egyes csatornáján 16 óra 35 perckor felcsendült azután szignálunk, az Erős vár, és Fabiny Tamás köszöntésével elindultak útjukra az evangélikus műsorok. 

A szerző lelkész, újságíró, 30 éve a műsorok szerkesztője.