A régi-új elnök programjában kiemelte, hogy a sokféle érdeket/értéket megjelenítő testület döntéshozatala során továbbra is a konszenzusos kimenetek elérését szorgalmazza. A nyilvánosságban a közszolgálatiságot övező, éles viták jelentős mértékben politikai-ideológiai motivációktól uraltak, tehát a testület szerveződési elveitől távol álló kommunikációs térben és logikában mozognak. Mivel ezek a viták a közmédia tartalomszolgáltatásának csak egy kisebb (bár igen fontos) részét érintik, a megfogalmazódó kritikákat kiterjeszteni a közmédia teljes tartalmára (beleértve a kulturális, művészeti, sport, gyermek, vallási, nemzetiségi stb. tematikákat) aránytévesztés.

Tarthatatlan helyzet ugyanakkor, hogy a magyar közvélemény és értelmiség egyik meghatározó része nem ismer magára a közmédiában és nem érzi magáénak azt. Mindebben is segíthet, ha a testület (amelynek nincs jogköre a műsorkészítésbe beleszólni) a Közszolgálati Kódex normáinak értelmezésével és érvényesítésével támogatást ad a közmédia műhelyeinek, alkotóinak abban a közös tanulásban, ami erősíti egy demokratikus közélet tájékoztatási és közbeszéd-kultúráját. Ez az újraválasztott elnök megfogalmazása szerint, a szabadságon és közösségi felelősségen, a nemzeti közösségi identitás stabilitásán alapul.

Az egyházi-vallási médiajelenlét kapcsán, Fábri György szerint ugyanolyanok a média megvalósítás iránti nézői igények, mint bármilyen más tematikában, ezért itt is figyelemmel kell lenni a változó médiahasználati szokásokra. Azt sem tartja helyesnek, ha a vallási megszólalások „izolálódnak”: legyenek olyan, vallási-egyházi hátterüket vállaló személyiségek és tartalmak, akik és amik széles körben képesek megszólítani a közönséget, a vallási műfajú műsorokon túl is.