Keresgélem a szavakat, Uram, tudom, hogy van megköszönnivalóm, tudom, hogy te előbb szerettél, mint én szerethettem volna, a te ajándékod számomra a családom, szüleim, testvérem, feleségem és gyermekeim. Köszönöm mindazokat, akiket már a földi világból elszólítottál, köszönöm magyar hazámat, köszönöm iskolámat, az anyaszentegyház ősi iskoláját.

Hálát adok neked mindenért, de bárcsak ne csengene a hála szava üresen! Hálás lehetek, van örülnivalóm, miért vagyok mégis sokszor örömtelen, hálátlan? Hiszen te megőrizted eddig életemet és azokét is, akiket szeretek, és biztos lehetek abban, hogy a földi élet után megőrzöl mindannyiunkat, akik hiszünk tebenned.

Uram! Ilyen egyszerű hát, csak hinni kell, de olyan nehéz hinni. Bizonytalan minden, talán azt a mondatot a legnehezebb megtalálni, hogy „hiszek, Uram”. Kérlek, adj nekem hitet a hitetlenségemben.

Uram! Te, aki a szívekbe és a vesékbe látsz, tudod azt is, hogy amikor a szánkon megjelenik egy szó, amikor a tollunk nyomán formálódik egy betű, akkor az már nem teljesen az, amit mondani kellene, amit írni volna jó. Nem tudom azt mondani, amit szeretnék, lehet, hogy nem tudok mit mondani neked.

Teremtő Istenem! Te tudod, hogy bűnök terhelnek, embertársak között élek, az iskolában és a családban, testvéreim várják a szavaimat, és sokszor nem tudok mit mondani nekik. A szavak hamisan csengenek, a meggyőződés kopik, hitem nem világít. Úr Jézus Krisztus! Ahogy te megtetted, hogy erőt adtál, szavaddal gyógyítottál, és minden kísértésben kitartottál, adj nekem is erőt, adj hitet, és erősítsd a meggyőződést bennem, hogy embertársaimat is erősíthessem, jó szóval és nem türelmetlenül. Add, hogy bátoríthassam őket, add, hogy tudjak mit mondani nekik!

Kérlek, vezess azon az úton, amelyen a te dicsőségedet meglátom, s ne keressek más dicsőséget, ne legyek hiú és beképzelt. Hiszen minden jó tetőled származik, aki egyedül vagy szent. Úr Jézus, aki bűntelenül haltál meg értem is, add, hogy dicsőíteni tudjalak, ahogy maga a teremtett világ létével dicsőít téged az Atyával együtt.

Szentlélek Isten! Kérve kérlek, hogy ne vesszen rajtam kárba a te munkád. Add, hogy bölcsebben élhessek a rám bízottak között. Add, hogy eszközöd lehessek, bár méltatlanul, de mégis a te ügyedben munkálkodhassam. Sugározhasson belőlem az a szeretet, amelyet tőled kaptam és állandóan kapok. Hiszen tenyereden hordozol, minden jóval elhalmozol; kérlek, ne legyek hálátlan. Kérlek, majd a számonkérésnél ne a vétkeimet nézd, hanem kegyelmesen fedezd el azokat.

Uram! Magamtól még azt sem tudom, hogy mit mondjak neked. Köszönöm, hogy mégis adtál és adsz szavakat. Hálát adok azért, hogy annyi mindenért hálát adhatok neked, aki király vagy, és mégis egy közülünk.

Kérlek végül, hogy a feltámadásoddal megmutatott út ne vesszen rajtam kárba, és kérlek minden emberért, hogy hadd jussanak el hozzád.

Kérlek, bocsásd meg, ha mégis hiteltelen a köszönetem, felszínes a hálám, nem örömteli a dicsőítésem, és oktalanok a kéréseim.

Jó, hogy te mindent már akkor tudtál, amikor ehhez az imához fogtam. Jó, hogy te megtalálod a szavakat. Ámen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.