A francia kereszténység őshazája Gallia, ennek északi központja Lugdunum, mai nevén Lyon. Lakói hamar megismerték Krisztus tanítását, és vérüket is adták érte, amikor 177-ben negyvennyolc keresztény mártírrá lett itt. A város kisugárzása átformálta a későbbi Burgundia területét. A 10. században a közeli clunyi bencés monostor lett egész Európa lelki megújulásának kiindulópontja.

Nem véletlen, hogy ez a szent vidék vonzotta magához a második világháború kezdetén a fiatal Roger Schütz református lelkészt Genf városából. Kereste a helyét, hogy a háború borzalmai közepette Istennel legyen, és az ő nevében testvéreivel. És itt, Lyon, Cluny, Paray-le-Monial és Ars környékén talált rá a kicsi Taizé falura, amelynek terméskőből rakott román kori kápolnájában örökmécs jelzi az eucharisztiában jelen lévő Istent. Valóban csoda, hogy Roger Schütz református lelke „bemozdult” erre a jelre. Szállást vett a faluban – most épp nyolcvan éve. És Isten választott embere lett a svájci tiszteletes, aki a kereszténység újabb kori történetében egyedülálló módon tudta a Lélek erejében összegyűjteni a különféle keresztény felekezetek fiataljait.

„Fiatalságom óta nem hagyott nyugodni a megérzés, miszerint a közösségi életforma annak lehet a jele, hogy Isten szeretet, és nem más, csak szeretet. Napról napra erősödött bennem a meggyőződés, hogy mennyire fontos lenne megteremteni egy férfiközösséget, amelynek tagjai arra törekednek, hogy egész életüket odaadva megértsék egymást, és mindig kiengesztelődjenek egymással. Ebben a közösségben a szív jósága és az egyszerűség lenne mindennek a forrása” – írta Roger testvér.

Taizé augusztus 18. és 20. között az alapítóra emlékezett. A koronavírus-járvány miatt a programokat csak virtuális úton, internetes közvetítés révén tudták megtartani abban a reményben, hogy fiatalok sokasága így is mind az öt földrészen meghallja Taizé szívdobbanásait.

A taizéi közösség priorja, Roger Schütz utóda, Alois testvér 18-án élő adásban köszöntötte a fiatalokat, egyúttal megemlékezvén egy másik, szomorú évfordulóról is: tizenöt évvel ezelőtt, 2005. augusztus 16- án egy lelki sérült román fiatal megölte az akkor kilencvenesztendős Roger testvért. Ahogy a lyoni vértanúk vére magvetésként szárba szökkent, úgy Roger testvér élete és halála is gyümölcsöket termett: olyan keresztényeket, akik a megváltó Krisztusra tekintve az ő testvéreként ismerik fel a másik embert.

Olivier Clément francia ortodox teológus szerint Roger testvér Isten szeretetéhez való ragaszkodásával véget ért az a kor, amelyben a különböző keresztény felekezetek tagjai féltek egy büntető Istentől. Az Istenbe vetett bizalom egész életén át küzdelmet jelentett Roger testvér számára. Mégis gyakran hivatkozott édesanyjára, akinek elegendők voltak János evangélista szavai: „Isten szeretet.” (1Jn 4,8) Roger testvér gondosan ügyelt a közös imádságok alkalmával felolvasott bibliai helyek kiválasztására: meg ne zavarjon valakit egy nehezen érthető szöveg. Kérte, hogy csak olyan olvasmányokat válasszanak, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgató eljusson az evangélium lényegéhez, Isten végtelen szeretetéhez; a nehezebb szakaszokról inkább kis csoportokban beszélgessenek.

II. János Pál pápa 1986. október 5-én látogatta meg a taizéi közösséget. A közös imádság után a pápa találkozott a közösség tagjaival, és többek között ezt mondta: „Kedves testvérek, e rövid együttlét családias bensőségességében hadd fejezzem ki rokonszenvemet és bizalmamat irántatok azokkal az egyszerű szavakkal, amelyekkel XXIII. János pápa, aki annyira szeretett titeket, köszöntötte Roger testvért: »Ó, Taizé, ez a kis tavasz!« Azt kívánom, hogy őrizzen meg benneteket az Úr ebben a tavaszi rügyfakadásban, kicsinységben, evangéliumi örömben és a testvéri szeretet áttetsző tisztaságában.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2020. szeptember 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.