Fejesné Tatay Teri néni a régóta Bakonytamásiban élő reformszellemű, negyvennyolcas, hazafias ősöket felvonultató Tatay-család sarja volt. Hajdani neves nemzetőr dédnagyapja, Tatay Sámuel esperes 1848-tól élete végéig, 1893-ig a bakonytamási evangélikus gyülekezet lelkipásztora, dédnagyanyja a ’48-as eszmékhez ugyancsak mindvégig hűséges Alsóbüki Szedenics Róza volt.

Tatay Sámuel azzal vált híressé a forradalom kitörését követően, hogy 1848 tavaszán emlékezetes beszéddel lelkesített a veszprémi nemzetőrség megalakulásakor, méghozzá Ésaiás próféta könyvének egy fontos részlete – 52,7: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” – alapján. (A fennmaradt beszéd teljes szövegét lásd H. Szabó Lajos: Pápa és környéke 1848-1849. /Pápa, 1994./ 81-83. p.)

A családban Tatay Sámueltől fogva apáról fiúra hagyományozódott a ’48-as szellemiség; így aztán nem lett véletlen az sem, hogy a Teri néni édesapja – Tatay Lajos – által, a múlt század elején létesített bakonytamási csárda Kossuth Lajos nevét vette fel. Egyik néhai rokonuk tagja volt annak az ún. „százas” küldöttségnek is, mely az idős magyar kormányzóelnökhöz zarándokolt Turinba. Akkor minden résztvevő kapott egy Kossuth által dedikált fotót ajándékba, melyet eltehetett emlékül. Teri néniékhez nagynénje útján került az értékes, az öreg Kossuth portréját és kézjegyét őrző „ereklye”.

A cikk itt folytatódik.