Fél 9-kor a Fő utcai gyülekezeti teremtől vettünk búcsút, megköszönve Istennek, hogy annyi áldásban részesítette már eddig is az evangélikus közösséget. Sok ünnep, meghitt és vidám alkalom kötődik az épülethez, melyet 2008-ban kapott a gyülekezet. Korábban istentiszteleteinket a helyi református templomban tartottuk havonta kétszer. A lakásból kialakított gyülekezeti terem hamar megtelt élettel. Az istentiszteleteken már nem „vendégségben” voltunk, hanem közös lelki otthonul szolgált a hely, ahová egyre többféle alkalom hívta a közösségre vágyókat. Attól kezdve minden vasárnap volt istentisztelet, voltak bibliaórák két korosztály részére, gyermek- és ifjúsági alkalmak, családi napok, szeretetvendégségek. A kis szórvány létszám hamar nőni kezdett. Hálás szívvel csodálkoztunk rá, hogy egyre szűkebb a tér, egyre többször látjuk, hogy kevés a hely. A gyerekek sokszor már a szőnyegen, párnákon ültek az istentiszteleten.

Megérett a gondolat, hogy nagyobb épületre, templomra van szükség. Az épület tervei Benczúr László Ybl-díjas építész – egyben a gyülekezet felügyelője – fejében és szívében formálódtak már akkor, amikor nem sok kilátásunk volt rá, hogy anyagi fedezete legyen egy ekkora beruházásnak. Végül hosszas folyamat eredményeképpen, komoly állami támogatás tette lehetővé, hogy a tervek megvalósuljanak. Sokak imádsága, a gyülekezet, és sok gyülekezeten kívüli testvérünk anyagi áldozatvállalása kapcsolódott ehhez. Aki tehette, tevőlegesen is hozzájárult, hogy minden jó rendben történjen. Isten áldása, hogy a kivitelező csapat is lelkesedéssel élte meg, hogy templomot építhet. A terület munkára történt átadása és a befejezés között pontosan egy év telt el.

Az ünnep napján pedig imádság és áldás után gyalog mentünk át a régi gyülekezeti teremből az új templomba. Az oltárról a kegytárgyakat az ifjúság képviselői hozták el, s helyezték el új helyükre. A templomi istentisztelet kezdetét harangszó jelezte. Az elektromos meghajtó szerkezet hiányában egyelőre kötéllel kellett meghúzni a harangot, amit többen is lelkesen kipróbáltak. A hálaadó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát. Az igehirdetés a Jelenések könyvéből való alapige mentén vigasztaló, és reményt adó üzenetet hordozott akár a világjárvánnyal terhelt napjainkra, akár azokra a mártírokra tekintettel, akiknek nevét a templom pillérei őrzik. A liturgia szolgálatát a helyi evangélikus lelkészek és presbiterek végezték. Nehéz volt megélni, hogy a jelen helyzetben az éneklés örömét is meg kellett vonni magunktól, de az orgonát helyettesítő szintetizátor hangja így is alkalmat adott az elcsendesedésre.

Vezesse a gyülekezetet továbbra is Ézs 43,19 üzenete, ami a régi gyülekezeti terem felszentelésekor volt az év igéje: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok.”