Sajnos sokan már nem tartják nélkülözhetetlen feladatnak az egyházak egyesülését, vagyis elvesztették az érzékenységüket arra, amit II. János Pál pontosan huszonöt évvel ezelőtt Ut unum sint kezdettel kiadott enciklikája oly sürgető igénnyel hangsúlyozott.

A körlevél – mondta az évforduló alkalmából szervezett rendezvényen Kurt Koch – pontosan rámutat, miért annyira fontos a keresztények egysége. Egyrészt az egységre figyelmeztette Jézus a tanítványait, másrészt az egység lényegesen hitelesebbé tudná tenni a keresztény üzenetet. A lengyel pápa abban a tudatban írta meg enciklikáját, hogy megújult önértelmezését a II. vatikáni zsinaton a Katolikus Egyház visszavonhatatlanul összekapcsolta a keresztény egységre irányuló törekvéssel.

II. János Pál úgy vélte, hogy a pápai hivatal maga is gátja lehet a más egyházakkal kialakított egységnek, de arra hívott mindenkit, hogy segítsenek megvilágítani, hogyan mozdíthatja elő mégis a római püspök hivatala a keresztény egységet, s hogyan lehet annak garanciája. Arról álmodott, hogy a harmadik keresztény évezredben olyan egység valósulhat meg, amely megfeleltethető az első évezred egységének.

E cél érdekében – folytatta előadását Koch bíboros – két dolog volt fontos II. János Pál számára. Egyfelől az eltérő felekezetekhez tartozó vértanúk ökumenéja, akik azért vesztették életüket, mert keresztények voltak. Időre volt szükség ahhoz, hogy a Katolikus Egyház protestánsok, ortodoxok és mások tanúságtételét is el tudja ismerni. Másfelől a pápa az imádság jelentőségét domborította ki. Meggyőződése volt, hogy minél gyakrabban imádkoznak együtt keresztények, annál könnyebben tudnak szembenézni az akadályokkal, és annál könnyebben tudnak közösen fellépni különböző ügyekben.