– Először a szöveg motoszkált bennem, leginkább a kezdő sor, hogy „valami készül...”, aztán ahhoz jött a dallam. Később, amikor egy nagyszerű zenész kollégámnak megmutattam, talán tíz perc sem telt el, már kaptam hozzá egy zongorakíséretet is. Később más zenészekkel is leültünk, felmerült, hogy kicsit poposabb hangzást kapna a szerzemény, de mire a stúdiófelvételhez értünk, megszületett bennem a döntés, hogy a capella szólaljanak meg a sorok. A kevesebb néha több.

– Vagyis nem sláger készült...

– Valóban nem az volt a cél. Nem árulok el titkot, hogy van kapcsolatunk egy rádióval, felmerült, hogy segítségükkel nagyobb publicitást kaphatna a dal. Ahhoz már kellett volna a populárisabb hangzás is. De hiszem, hogy jól döntöttünk. December 10-én este, amikor a Facebookon megtartottuk a klip premierjét, rögtön kaptam egy kedves, szívhez szóló üzenetet. Úgy érzem, már megérte. Egyébként a világháló segítségével 12 óra alatt meghaladtuk a kétezer megtekintést, és már rengeteg pozitív visszajelzés érkezett.

– Jól érezzük a „sorok között”, hogy ez a dal erőteljesen reflektál a pandémiára? Egyáltalán megszületett volna a szerzemény, ha nincs járvány?

– Az, hogy megszületett-e volna, nem tudom. Nem volt szándékos az áthallás, de utólag én is érzem benne, hogy hatott a dalra ez a helyzet, amiben élünk. De hát a világ egészére, minden emberre hat. Hogyne hatott volna rám is, a dalomra is?

– Elsősorban a színpad a munkahelyed, prózai és zenész szerepekben láthat évek óta a közönség Budapesttől Szarvasig. Most mégis templomban énekelsz. Mennyiben más Isten házában megszólalni?

– Nyilván más, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a közel hétórás forgatás alatt sikerült teljesen elmélyülni. Ezúttal dolgozni mentünk a templomba, vagyis figyelni kellett, hogy miként tudjuk filmre vinni az elképzelésünket Vámos Zoltánnal, aki nemcsak rendezőtársam volt, hanem fényképezte is a klipet. Szóval, ez most nem az átszellemülés alkalma volt, de az előkészületek során, amikor a templomot „öltöztettük fel”, érezhető volt a Szentlélek jelenléte. Ha egyébként meghatározó templomi megszólalást kellene említeni, akkor egy jó pár évvel ezelőtti Nyitott templom éjszakáján történő szolgálatomat idézném fel: késő este a karzatról énekeltem a sötét templomban. Felemelő érzés volt, és az is biztos, hogy evangélikusként belépni a falunk templomába mindig felemelő érzés.

– Annak ellenére lett gyönyörű a felvétel, hogy nem nagy stáb dolgozott együtt.

– Ki kell emelni Vámos Zoltán professzionális munkáját. De mellette nagyon hálás vagyok a kórusban szereplő gyerekeknek, az ő szüleiknek, a kis önkéntes forgatócsoportnak, a stúdióvezetőnek, a hangmérnüknek és a támogatóknak is. Ingyenesen dolgozott mindenki ezen a klipen azért, hogy aztán célhoz érjen a hallgatóknál.