Amikor valaki pap vagy lelkész szeretne lenni, akkor van egy elhívása: ez garantálja azt, hogy később minden körülmények között kiáll a hitéért. Az egyházi szolgálatot a papok és a lelkészek Krisztus ügye érdekében végzik, mindenüket felteszik erre a szolgálatra.
Európa változáson megy keresztül: Magyarországon 25 ezer muszlim él, Lengyelországban 20 ezer, Csehországban és Szlovákiában 4-4 ezer – míg Romániában 72 ezer. Közép-Európában tehát 126 ezren élnek – ezzel szemben Nyugat-Európában 43 millióan. Nagy többségük nyilvánvalóan nem az elmúlt öt évben érkezett az Európai Unióba, csupán a töredékük. Tudom furcsa, hogy lelkészként én mondom ki, de amikor Európát említjük, akkor már zsidó-keresztény-muszlim kontinensről kell beszélnünk, ezt nem tagadhatjuk le.
Nekünk keresztény emberként arra kell törekedni, hogy minél inkább megtartsuk Európa keresztény identitását. Ezt csak akkor tudjuk, ha mi magunk komolyan vesszük a keresztény létünket. Mert akkor nem fordulhat elő, hogy Hollandiában templomokból kávézók lesznek, míg máshol sportcsarnokká alakítják át őket. Magyarországon – és ez a kormány érdeme is – templomokat építünk, de ehhez az egyháznak és az embereknek meg kell tölteniük őket! Én azt gondolom, hogy azokon a helyeken, ahol ma új templomok épülnek az országban, ott a hívek meg is töltik azokat.
A hívőknek a céltudatos, hitben való nevelése lelkészi feladat, át kell adnunk a keresztény identitást, például hogy merjünk imádkozni. Ha egy muszlim átjön Európában, akkor magától értetődő hogy áthozza az imaszőnyegét és imádkozik – bárhol is legyen. Ha elmegyek itthon egy étterembe, akkor azt látom, hogy a keresztény emberek nem merik összetenni a kezüket és elmondani az asztali áldást, mert mi van ha a pincér meglátja. Engem ez nem érdekel, sőt protestáns lelkészként keresztet is szoktam vetni az éttermekben, hogy külső jelét is mutassam a keresztény identitásomnak. Csak akkor tudjuk megfordítani a jelenlegi negatív tendenciát, ha megőrízzük a keresztény identitásunkat.
Amíg Európában a keresztények száma csökken, addig Afrikában rohamosan nő, pedig sokkal nagyobb fenyegettségben élnek. Ez azt is jelenti, hogy az ellenük elkövetett merényletek száma arányaiban véve ugyanúgy növekszik, mint ahogy az ő létszámuk. Mi Magyarországon szabadon gyakorolhatjuk a hitünket, de nagy mértékű növekedés mégsincsen, pedig a keresztények száma elméletileg ott növekedhetne igazán, ahol szabadságban vannak – így például Európában. De például Nigériában – ahol elnyomás van, és ahol úgy élnek, hogy ma a szomszédomat ölték meg a hite miatt, holnap lehet engem fognak – nő a keresztények száma. Mert ott komolyan veszik azt, hogy az életüket Isten ügyének szentelik, egyszerű körülmények között élve. Nekünk Európában és Magyarországon ezeket kell átgondolni, segítenünk kell őket – és tanulnunk tőlük.”