Való igaz!

Kiderül kinek mi a fontos, kinek ki a fontos.

Milyen úton járunk, milyen úton jártunk eddig.

Olyan sok minden van, amit újra kell gondolni, életünk hangsúlyait más-más helyre tenni.

Van, aki még nem tudja, de magány fogja átölelni szomorú életét. Mert még ma, nincs vége a megpróbáltatásoknak!

Lassan áttetszővé válnak maszkjaink, van, akinek már le is hullott arcáról – csak meg kell látnunk!

Vágyaink, terveink más megvilágításba kerülnek.

Ami még olyan fontos volt tegnap, mára értéktelen, érdektelen.

Mi marad meg?

– És mikorra? – kétségbeesett kérdéseinket néha megosztjuk egymással, majd okos tervekkel, vagy hatalmas indulatokkal rohanunk egymás felé.

Egymás felé? Ugyan hogyan?

Nevetséges kifejezés, és mégis. Online térben éljük életünket.

Erre néhány éve gondolni se mertünk volna. Most ez van!

Meg az erdő. Mindaddig, amíg lehet.

Meddig lehet? Ki tudja?

Jó volt sétálni kéz a kézben…

Ha majd meglátjuk, hogy mi mindent kaptunk Istentől, ha újra áldás lesz az önzetlen szeretet, ha újra észrevesszük …

… hiszem, akkor minden újra szép lesz (de olyan mint régen, már soha)!