Az éjszaka csodái
Weöres Sándornak

A város, a város!

Ezer szürke épület:
a haza botorkáló szomszéd arcára
kiül a rémület,
a holdfény csendben betakar,
a kutya utolsót vakar,
és a szélben lombsuhogás,
mint annyi minden más,
vadgesztenye-potyogás,
messziről vacsora fazék-rotyogás
hallik az éji ősz csendjébe bújva...

Felsejlik újra, meg újra.

Közben pedig jön, aki nekünk is üzen,
keresztül lépve az esti lábvizen,
nem éppen vaktában,
nem miként egy bálban,
a házbizalmi úr, bizonyos „Telkes”,
aki – egyébként – a szomszédos lakás
úrnőjébe szerelmes,
és titokban mindig azt lesi,
miként is jelezze neki,
hogy a takarítási pénzzel
nem számolt még el,
szóval, ő is érkezik az éjben,
s ellazulva a tévé-üvöltözésben,
azt mondja, eljött az éjfel,
pihenjünk tehát a sötét sűrűséggel.

Alszik most minden.

A hírneves Tóth Gyula is,
aki minisztériumi tisztviselő,
és nem épp egy szaki,
vagyis nem éppen vízvezeték-szerelő,
még ő is alszik – hallani
tétova horkantásait.

Álmában is nagyokat zabál
felzeng az otthona, a Vár,
az egész első kerület,
nagyúri felségterület,
szinte dübörög az éjszakában
mert a Tóth úr „szuszog” –
és ez a „szuszogás”,
mint máshol a puskaropogás...

Aludnék én, ha velem lennél,
Kicsinyke Asszonyom, Kicsinke Lány,
jöjj ide, elringatlak én,
szíves-boros-különös ifjú vén-legény,
nem kell ide buta lakat,
velünk sikít a virradat.

Közben meg sétál az utcánkban a bolond,
aki sokat beszél, de semmit se mond,
alvó lélek a pókfonálon libeg,
azt kérdi, hogy őt ki szeretgeti meg,
és a házból is az Ibi néni,
mindig csak azt nézi,
jön-e már egy betörő,
merthogy őt rettegi ő,
s ezért is várja...

Így készül az elmúlásra.

Né, má, né, má, hogy sürög a néni!
Tisztay néni, alig győzöm nézni,
nem éppen azt teszi, hogy éjfélkor is varr?,
a varrógépe csendes, senkit nem zavar,
de miért is igyekszik íly késői órán?
nem elég a nyugdíj, sok tán
a közös költség?

És nézzék!,
a házak tetején az a macska,
nem is olyan csacska,
hogy domborít,
a Holdra vicsorít,
nem tud aludni ez a cirmos,
ez a kicsi kis cicus,
tűnj el innen, te, huss! huss!
föl a légbe visz az út,
tág a lég, tág az út,
tág a lég, tág az út,
hozd az örömöt, hozd a bút,
hozd az örömöt, hozd a bút,
huss! huss!

Egyre kacifántosabb már minden,
működik a kacifánt,
dorombol az elefánt,
az éjszaka álomba ránt,
álomba ránt,
és a sötétben az ördögök,
cipelnek valami dögöt,
s az egész egy nagy karnevál:
áll az éjszakai bál.

Sűrű minden, kavarog,
táncolódnak, és mulatnak,
ezernyi arc kérdezi, hogy
mit akarsz, mit akarsz,
és a békák kuruttyolnak,
a boszorkák károgatnak,
egyre mondják, milyen kár!,
fennakadsz te, szép betyár!,
s minden olyan ismeretlen...

Telkes úr már nem néz tévét
szeme csukva, úgy mozog,
mint valami kis pocok
csak befelé figyel...
Így múlik el, így múlik el.

Jaj, nekünk! Az éjszaka...

Még szerencse, hogy jön a hajnal,
tán épp szerelmi viharral,
és megtisztít mindent szépen,
szőke hajjal, nagy kevélyen
csörömpöl a reggel, száll a fény...

Az éji fura micsodát
ketten láttuk.

S repültünk az éjen át.

CREDO – evangélikus folyóirat 2013/4

TARTALOM

LECTORI SALUTEM
Zászkaliczky Zsuzsanna: Arról, hogy nem mindig az a fontos, ami először fontos 1

IRÁNYTŰ
Szabó B. András: Lila és zöld 3
Fabiny Tamás: Az Úr szépsége. Igehirdetés Weöres Sándor születésének 100. évfordulóján 5

SZÓBIRODALOM
Papp Máté: A vers szélütése 11
Kinyik Anita: Esendő esernyő ég és föld között. Gondolatok Weöres Sándor költészetéről
Az elveszített napernyő című hosszúénekbe merülve 17
Molnár Illés: A bolond bölcsessége. Tradicionalista depresszió és evangéliumi reménység Weöres Sándor Bolond Istókjában 27

ISTEN MŰHELYE
Laborczi Dóra: Szöveg és értelmezés. A bibliai hermeneutika kihívásai a 21. században 35

TÁRGY – KULTÚRA
Szőnyi István: A milicista halála mindent visz?
Szempontok és képelemzések Robert Capa fotóinak újraértékeléséhez 41

TALÁLKOZÁSOK
Pomogáts Béla: Weöres Sándor macskái 53
Rónay László: Emlékmorzsák Weöres Sándorról 57
Petrőczi Éva: Egy Weöres Sándor-levél 1969-ből 58
K. Sebestyén Nóra: Az álom íze. Weöres Sándor: Rongyszőnyeg/158. 60
Fábri Péter: Weöres Sándor ismeretlen verse 61
Karátson Gábor: Irkafirka a házak falán 62
Zászkaliczky Zsuzsanna: Lesz-e érettségi tétel Weöres Sándorból? Beszélgetés Kenyeres Zoltánnal 64
Heltai Nándor: „és mind itt van egy helyen”. Weöres Sándor kecskeméti kötődései és látogatásai 67

IDÉZŐJEL – TISZTELET WEÖRES SÁNDORNAK
Petőcz András: Az éjszaka csodái 76
Kertész Eszter: Erdő mellett • Magas és mély • A többiek 78
Petrőczi Éva: Zarándoklat 79
Draskóczi Ágnes: Üzenet 79
Miklya Zsolt: „Mit üzen a tél?” • Semmise-ének • Fénnyel, sárral • Csipkealátét talpak • Lelila álma • égből földből gyűrt 80–84
Jász Julcsi: micsodahétfő 84
Péczy Vera: Csöngei templom 85
Molnár Krisztina Rita: Az vagyok annak 85
Fenyvesi Félix Lajos: A múzeumi platán • Nyári zsoltár • A csöngei evangélikus templomban • A mester köszöntése • Az utolsó látogatás • Utószó 86–88
Molnár Illés: Bolond Istók 89
Író Cimborák és Illusztrátor Pajtások 90

SZEMLE
Érfalvy Lívia: A teljesség felé törekvő költészet 95
Szakolczay Lajos: A teremtés megszállottjai 97
Zászkaliczky Zsuzsanna: Használni a költészetet 100
Petrőczi Éva: „Isten kedves írnoka” 102
Hafenscher Károly (id.): Három könyv Ferenc pápáról 104
Kinyik Anita: „A tökéletlenség ihletett izzása” 106
Székely Gábor: A rejtőzködő bibliafordító nyomában 109
K. Sebestyén Nóra: A valóság dörzspapírja 110
Románné Bolba Márta: Anya örök 112
Masznyik Csaba: Egy kiállítás margójára 113
Szőnyi István: Egy elvesztegetett lehetőség 115
Schneller János: Reformáció és tolerancia 118

Szerk.: Zászkaliczky Zsuzsanna
Luther Kiadó
Egységár: 580Ft (5% áfával)
120 oldal, 205x235 mm, kartonált, ISSN 1219-6800, 2013