A közös istentiszteletet a Torontói Magyar Ökumenikus Tanács Tagegyházainak Lelkészi Közössége készítette elő, ennek megfelelően részt vett rajta az Első Magyar Baptista Egyház Püsök Dániel, az Első Magyar Református Egyház Vass Zoltán, a Magyar Református Evangélikus Keresztyén Egyház Csőke János és a Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Tamásy Éva vezetésével. A Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség híveit három jezsuita atya is elkísérte: Rigó Jenő SJ plébános, Jaschkó Balázs SJ és Marosfalvy László SJ. Az ünnep áhítatát nagymértékben emelte, hogy a kis evangélikus gyülekezet egyházfelügyelője, dr. Mekis Éva körültekintő gondoskodással szervezte meg a testvéregyházak fogadását. Így került meghívásra a Szent Erzsébet Scola Cantorum Énekkara Oláh Imre karnagy vezetésével. Orgonán Fülöp Gyula játszott.
Tamásy Éva üdvözlő szavai után Jaschkó Balázs vezette a bűnbánati szertartást. „Mindazoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban, erőt ad, hogy Isten gyermekeivé legyenek, és megáldja őket Szentlelkével” – ezzel a sokatmondó gondolattal zárult Jaschkó imája. A zsoltárverseket Csőke János olvasta, majd Vass Zoltán lépett a mikrofonhoz, hogy a keresztények egységéért imádkozzon. A korinthusi levél már említett részletét Marosfalvy Lászlótól hallottuk.
Tamásy Éva fejtette ki szentbeszédében Pál apostolnak ezt a fontos, a korinthusi híveket megfeddő gondolatát, mely szerint nem a tanítók szép szava és vonzó egyénisége számít, hanem a krisztusi üzenet magja, az örömhír. Hiszen nem Pált feszítették keresztre, és nem az ő nevében kell a tanítványoknak keresztelniük. Krisztus maga az egység forrása: „Nem mondhatjuk, hogy csak Pál, Péter, Appollós, MINDNYÁJAN a Krisztusban. Együtt az egész. Krisztus keresztje olyan óriási, hogy azt nem is mérheti föl egy ember. Pál kellett, Péter, Luther, Assziszi Ferenc, Kálvin, Albert Schweitzer... És mennyi minden kell még, hogy titkát fölfedezzük, egy szilánkját megismerjük Krisztus keresztjének. Vajon részekre osztható Krisztus? Nem lehet szétvagdalni, protestáns Krisztus, katolikus Krisztus. Egy test van, ne lássunk ott ellentétet, ahol csak különbségek vannak. Különböző nézőpontok, ahonnan Krisztus keresztjére tekinthetünk. Gyógyuljunk meg abból a betegségből, hogy csak részigazságokat ismerünk, és azt teljes igazságnak véljük!”- mondta. „A közös bennünk az, hogy együtt vándorló testvérek vagyunk. Együtt lenni azt jelenti, hogy sok karámból jöttünk, de egy nyáj vagyunk, együtt, egyre inkább együtt, egymásra találva. A sok kicsi fény együtt ad nagy fényességet, a sok kicsi erő egyesülve lesz jelentős erővé. Nincs ötféle kereszt, csak egyetlen egy, és egyetlenegy Megváltó. Legyünk Krisztus követői az egy oszthatatlan Krisztus-testben, az anyaszentegyházban. Ma már nem szabad falakat építenünk egymást kizárandó, elválasztandó, hanem hidakat kell építeni. Krisztus keresztje a híd!” – fejezte be a nap üzenetét Tamásy Éva.
A második olvasmány Szent Márk evangéliumából volt, (Márk 9,33-41), amit Püsök Dániel olvasott fel. Ezúttal Rigó Jenő atya hirdette az igét. Beszédében visszautalt arra, hogy a II. Vatikáni Zsinat is külön enciklikában foglalkozott a Krisztusban hívők közösségével, mert mindannyian „Krisztuséi vagyunk”, s ez összetartozásunk alapja. Ezt kell megélnünk napi szinten is, nem csak egy évben egyszer ezen az imahéten, hiszen ez az valódi Evangélium üzenete.
A beszédek utáni hitvallást Csőke János vezette, majd a békeköszöntések alkalmával mindenkinek lehetősége nyílt testvérként üdvözölni más felekezetű keresztény testvéreket. Dr. Viczián János, a baptista gyülekezetből hazánkért, népünkért, s azokért, akik Krisztus egyházán kívül élnek mondott szívet melengető imádságot.
A közös együttlétet az Úr imádságának, a „Mi Atyánk” elmondásával zártuk, majd felhangzott a nemzetünket összetartó imádság, a magyar himnusz. A vendégeket ezután agapé-vendégség várta a templom gyülekezeti termében.