Emlékeztetve azok felelősségre, akik a korábbi nemzedékek során
–  aktív részesei voltak a zsidók kiközösítésének; cselekvő részeseivé váltak meghurcolásuknak, deportálásuknak, koncentrációs táborokba küldésüknek; passzív magatartással szemet hunytak a borzalmak láttán vagy hallgatólagosan egyetértettek azokkal;

ugyanakkor emlékeztetve
– azok példájára is, akik szabadságuk, életük kockáztatásával, sőt életük árán is mentették a vészkorszak üldözötteit;
– és arra a történelmi tapasztalatra, hogy a vallásukat és a hitükből fakadó közösségüket megélő zsidók és keresztények közötti béke és együttműködés az évszázadok során képes volt kibontakozni és hozzájárulni hazánk boldogulásához;

felismerve,
– hogy a Magyarországon élő zsidók II. Világháború alatti és előtti üldözésének olyan tévhitek és hamis előítéletek is kiváltó okai voltak, amelyek évszázadokon át hagyományozódtak, és amelyek még a magát kereszténynek nevező Európában is időnként teret kaptak;
– hogy a II. Vatikáni Zsinaton elfogadott, korszakot lezáró és új korszakot nyitó Nostra Ætate kezdetű nyilatkozatnak át kell alakítania kortársaink szemléletét;
– hogy oktatással, az elérhető dokumentumok gondos átvizsgálásából nyert ismeretekkel gazdagabbak leszünk, megismerjük és jobban megértjük elődeink és a magunk életét, korát és kultúráját;

figyelembe véve,
– hogy a teremtő Isten szándéka szerint közös birtokosai vagyunk a teremtett világnak, jó gazdaként felelősek vagyunk érte és egymásért, hiszen mindannyian testvérek vagyunk, közös a jövőnk és osztozunk az együttélés felelősségében;

közös elhatározással kijelentjük, hogy
– határozottan elítéljük a vészkorszak minden kegyetlenségét és pusztítását, valamint az antiszemitizmus, a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés minden burkolt és nyílt megjelenési formáját;
– kegyelettel emlékezünk a vészkorszak áldozataira és embermentő vértanúira;
– tisztelettel emlékezünk honfitársainkra, akik a legnagyobb veszély és bizonytalanság idején sem felejtették el az isteni parancsolatot: „Szeresd felebarátodat”, ő is olyan, mint te!;
– felhívjuk a figyelmet a passzív, állásfoglalás-mentes, a mindennapok kritikus kérdéseit figyelmen kívül hagyó magatartás beláthatatlan következményeire;
– nélkülözhetetlennek tartjuk a különböző népcsoportok és vallási közösségek közötti kapcsolatok keresését és ápolását, a párbeszéd kultúrájának szünet nélküli fenntartását, művelését, és
– valljuk a szeretetből fakadó őszinte beszéd, barátság és tisztelet elsőbbségét az emberek közti kapcsolatokban.

Mindehhez kérjük a Mindenható világosságát, segítségét és áldását!