A gyülekezet lelkészének, Baranka Györgynek köszöntése után a megemlékezés háziasszonya, Győri Andrásné állt a mikrofonhoz és a gyülekezet fuvolakvartettjét konferálta fel, majd egy vers következett.

„Most nem mint az elnök-püspök, hanem mint Győri János lelkész keresztfia” – kezdte megemlékezését Gáncs Péter, aki az aznapi útmutató igéit, János evangéliumát és János levelét idézte, stílszerűen. A püspök Győri János életútjára emlékezve felidézte, hogy nem is baj, hogy az esős idő miatt a múzeumból a templomba szorultak az ünneplők, hiszen Győri János személyéről beszélni nem is múzeumban, hanem sokkal inkább abba a templomban kell, ahol minden az ő általa hirdetett evangéliumról szól. „Hiszen a nagytarcsai templom beszédes képeiben ott az ószövetség és az újszövetség, a menóra és a kereszt, a törvény és az evangéium egyszerre.”
Gáncs Péter elmondta, hogy 1914 Magyarország történelmében sajnos sötét dátumként íródott be, ám a hazai evangélikus egyház történetében két olyan jeles lelkészt is adott, mint Győri János és a nemrégiben megünnepelt Csepregi Béla, akik mindketten a finn ébredési mozgalom hatását hozták magukkal finnországi ösztöndíjas éveikből és ez meghatározta egész későbbi lelkészi szolgálatukat.
Személyes kapcolatára kitérve elmesélte, hogy lelkészi szolgálatra való jelentkezésében nála is milyen komoly szerepe volt Győri Jánosnak, majd pedig azt ecsetelte, ilyen jó volt utódjaként a szószékre állni a nagytarcsai templomban.
„Amikor engem egy új szolgálati területre szólítottak és missziói lelkész lettem, abban az évben szólította el őt is a mennyei Atya” – tette hozzá.
A püspök a továbbiakban méltatta a lelkész sokrétű tájékozottságát, felsorolta mennyi mindennel is foglalkozott a teológia tudományának szakszerű művelése mellett.

A péceli és a nagytarcsai gyülekezetek közös énekkarának szolgálata után Keveházi László nyugalmazott esperes, egyháztörténész idézte fel emlékeit. Közös énekszolgálatok után Vécsey László a település országgyűlési képviselője is köszönetét fejezte ki, az alkalomra való meghívásáért.

A gyülekezet ifjúsági együttesének éneke után Győri Gábor olvasta fel azokat a köszöntéseket, amelyeket levélben és emailben kaptak, majd Győri János Sámuel mondta el édesapjához kapcsolódó gondolatait. Fontos párhuzamot említett: a lelkész többek között órajavítással is foglalkozott, és amíg egy-egy szerkezetet bütykölt, addig a hívekkel beszélgetve őket is lelkigondozta, a jézusi hitre ébresztgette.

A megemlékezés után az összegyűltek átmentek a múzeumba, ahol meg lehetett tekinteni a kiállítást, amely számos érdekességet tartalmazott.