- Voltál már keresztény fesztiválon előadóként vagy akár magánemberként jelen?

- Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy mit is fed egy keresztény fesztivál gyűjtő fogalma. Magánemberként idén (pár napja) részt vettem egy zarándoklaton, amelynek részben fesztivál hangulata is volt, ez az erdélyi Csíkszentmárton-Csíksomlyó között zajlott. A fesztivál hangulatot a sok színes ember adta, a csendet és befelé fordulást a lépések monotonitása, a rituális hangulatot a dalok és az imák. Koncertező zenekarként a tavalyi Katolikus Társadalmi Napokon (KATTÁRS) vettünk részt.

- Mit gondolsz mennyiben lesz ez más, mint a korábbi fellépéseitek voltak eddig?

- Nem panelként mondogatom, hanem őszintén, hogy minden koncert más. A zenekar nem a megkülönböztetésben, hanem inkább az egység érzésében érdekelt, reméljük, hogy nyitottak lesznek az emberek ránk és létre tud jönni egy jó koncert.

- Van-e olyan számotok, amit úgy gondoltok, hogy feltétlenül el kell ennek a közösségnek/közönségnek énekelnetek?

- Én úgy gondolom, hogy a dalaink között vannak szakrális és profán hangulatúak is, és szerintem mind a két dimenzió lehet nagyon intim és nagyon közösségi, univerzális. Azt az érzelmi szférát bogozgatjuk, ami mindenkié.

- Milyen témák azok, amelyeket kedveltek a szövegeitekben? 

- Szövegeinkben, alkotásainakban nincs egy előre eldöntött, vagy megszerkesztett irány.

- Vallási téren milyen tanokat vallassz?

- Magamról tudok mesélni, én a római katolikus vallásba születtem bele. Nem éreztem azt soha, hogy csak akkor tudom gyakorolni a hitem, ha szemellenzővel nézem a világot, vagy a mindenséget, viszont volt és van bennem egy fókusz, ami a hitem, szeretem más népek kultúráját, vallását megismerni, de úgy érzem, a kamaszos keresés stációjából kiléptem. Nyitottság, érdeklődés és elfogadás jellemez.

- Mi az, ami erőt ad neked a mindennapokban?

- A mindennapokban erőt ad, ha azt érzem, hogy nem közönnyel élek, és tudom gyakorolni azokat a dolgokat, amelyek elméletben nagyon könnyűek, gyakorlatban fáradtságosak, de szépek, mint például a szeretet.

- A Bibliában sok emberi magasságról és mélységről is olvasunk. A nevetek valami hasonló - magas, mély. Mit is jelent számotokra a Magyashegyi Underground kifejezés?

- Igen. A Magashegyi Underground két ellentétes pólus közötti szabadságot jelenti, egy olyan tág játék lehetőségét, amit magunk és mások számára is nehéz skatulyázni.

- Mi az, amitől rátok kíváncsiak az emberek és mitől vagytok érdekesebbek, mint a többi előadók?

- Nehéz kérdés, minden ember egyformán kell, hogy fontosnak érezze magát, mi hiszünk abban, amit csinálunk de ugyanakkor esztétikai, morális vagy más tereken nem óhajtom a mi vagy a mások zenéjét összehasonlítani vagy megkülönböztetni. Ezt a hallgató vagy a befogadó dönti el.

- A színpadon rutinból szólalnak meg a dalok, vagy minden egyes számot újra átélsz?

- Félek a rutintól, mint a szótól, mint az értelmétől. Egyszer beszélgettem egy zenész barátommal, aki azt mondta, hogy a rutin egy jó dolog, kényelmes, és amikor az ember profivá válik, akkor tudja igazán művelni ezt. Kerestem sokáig az értelmét legjobb indulatommal, de arra jutottam, hogy a rutin talán a megszokást jelenti és lehet, hogy ez a dolog észrevétlenül befészkelheti magát a zenekar életébe, de rájöttem, hogy az az erős koncentráció, amire a színpadon szükség van, és az a spontán kommunikáció, amit minden pillanatban szeretek érezni a koncertek közben, visszautasítja, kizárja a rutin használatát. Ezért marad a dalok újrakeresése és megélése.

- Hogyan hozzátok magatokat hangulatba egy-egy fellépés előtt és hogyan fogtok ráhangolódni a Szélrózsa-találkozóra?

- Legfőképpen egy fókusz van a zenekarban, hogy a hibalehetőségeket kizárjuk és ráhangolódjunk a színpadra, amely egy kicsit elemelkedik a földtől.

- Megfogalmaztátok már, hogy van-e valamilyen „küldetése” a Magashegyi Undergroundnak?

- A tágasságon, szabadságon kívül nem határoztunk meg semmit. Talán annyit, hogy a zenekarban létező emberek közös világából szólalunk meg és szeretnénk kiépíteni egy olyan kapcsolatot ahol ha pillanatokra is de létrejöhet a katarzis élménye.

- Végezetül arról faggatnálak, mi újság mostanában a Magashegyi Underground háza táján?

- Most éljük a nyári fesztiválidőszakot, amit nagyon szeretünk. Kicsit újragondoljuk a dalokat frissítjük, új hangszerekkel is kísérletezünk, én próbálom a gitártudásomat bővíteni, ami még nagyon kezdeti stádiumban van, készítjük az új dalokat és a ránk jellemző alkotói ritmusban készítjük az új lemezt is.