A tábor nyolcadik éves történetének eddigi legnagyobb létszámú összejövetelére került sor 2014. augusztus 3. és 9. között Szolnokon. A mintegy 60 főnyi gyermeksereget a szervezők részben a református részben az evangélikus gyülekezeti házban helyezték el úgy, hogy a helybeli gyermekek közül így is többen minden nap otthon aludtak. Mind a vezető mind a résztvevő oldalon idén sok új arc is jelent meg, akiknek rövid időn belül kellett megtalálniuk a helyüket és feladatukat a váltakozó napi programok és események között. A tábor célja nem a nyár közepén unatkozó gyerekek megőrzése és manapság elterjedt vallásos színezetű szórakoztatása, hanem felelős misszió volt, hogy a hirdetett ige által minél többen személyesen is megismerjék Jézus szeretetét. Ennek a személyes megismerésnek volt az eszköze az előre kidolgozott igetanulmányozási rend, az ezt követő sok-sok személyes és csoportos beszélgetés, közös imádság, különböző hangszerekkel való egyénre szabott ismerkedés, közös felszabadult dicsőítés, étkezés, játék és kirándulás.

A reggeli és az esti áhítatok témáját a keresztyén élet motorja és egyben a magyar keresztyén gyülekezeti közélet egyik legelhanyagoltabb területe töltötte ki hat napra lebontva: 1. Az imádkozás gyakorlatának felfedezése 2. tanulása 3. elkezdése 4. megélése 5. küldetése 6. élvezése. A hetet lezáró utolsó szombati nap Istentiszteletén a résztvevő gyermekek szülei és családtagjai is egy órányi időre belekóstolhattak az eltelt hét hitbeli és közösségi erejébe.

A minden reggel 7 órától este 11-ig tartó folyamatos és állandóan váltakozó program egyrészt minden résztvevőt a záró alkalomra fizikálisan lemerített, másrészt hitben feltöltötte, személyiségében formálta. Ez utóbbi cél miatt volt érdemes együtt lenni. Hála ezért Jézus Krisztusnak, aki a hét során munkálkodott bennünk, közöttünk és általunk.