Sokat szerepel a híradásokban az Abaúj megyei Csenyéte neve. Sokak szerint ez az ország legszegényebb települése. A falu mintegy 500 lakosa kivétel nélkül roma, és legtöbbjüknek nincs munkája. Az emberek alapvetően segélyből vagy alkalmi munkából élnek. Az elmúlt években több televízió is forgatott Csenyétén, és szinte minden tudósítás azt sugallta, hogy az itt élő emberek végtelenül primitívek, akik csak rongálják környezetüket és tartják rettegésben az embereket, vagy adott esetben vad ösztönökre hallgatva vetik rá magukat a segélyszállítmányokra. Tény és való, hogy a szegénységnek van demoralizáló hatása. Az is igaz, hogy a lakosság egy részét uzsorások tartják hatalmukban. Azt sem lehet elvitatni, hogy a település egykori református temploma pusztulásnak indult oly módon, hogy a kövek és faanyagok nagy részét az emberek hordták szét. Hasonlóképpen leépült a lerombolódott a görög katolikusok által épített kápolna. Isten azonban a reménység Istene.

Ennek jegyében tartott az evangélikus egyház 2014 tavaszán evangélizációt Domokos Tibor fancsali és encsi beosztott lelkész, valamint Zsarnai Krisztián hajdú-szabolcsi esperes vezetésével a helyiek körében. Az egyház és a falu közötti reményteljes együttműködést megalapozta az a tény is, hogy Csenyétén tanít Németh Andrásné Márta, a fancsali gyülekezet presbitere. Ő évek óta odaadó szolgálattal van jelen a roma közösség gyermekei között.

Domokos Tibor beosztott lelkész irányításával nagy munkára vállalkoztak a csenyéteiek. A település régóta bezárt tejcsarnokát társadalmi munkában kápolnává alakították át. A brigádot Kótai Győző helyi lakos fogta össze. A székeket a budavári gyülekezettől kapták, a szószéket járólapokból a beosztott lelkész felesége, Domokos Adél tervezte.

2014. szeptember 28-án, vasárnap szentelte fel az épületet – a helyi lelkész, valamint Buday Barnabás esperes jelenlétében – az egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás. A szentelési igehirdetés textusát úgy választotta meg, hogy az az épület korábbi funkciójára is utaljon: „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1 Pt 2,2). Az istentiszteleten a gyermekek szolgáltak, és rögtön három keresztelőre is sor került. 

Az Evangélikus Élet 2014. október 5-én megjelenő számában T. Pintér Károly cikkét olvashatják el az alkalomról.