Magtárakban, kamrában, pincében a javak nagy része, valóban itt a számvetés ideje – emlékeztetett a mindig is gazdálkodókból álló, mezőgazdasági termelésből élő gyülekezet lelkipásztora, rámutatva, hogy a gazdagság utáni mohó vágyakozás teszi tönkre az életünket. Meglehet, nem tartjuk kifizetődőnek az elvégzett munkát, úgy érezhetjük, hogy a befektetett energia nem hozta meg a remélt eredményt, hisz a mezőgazdaságban mindig bizonytalan a siker – de tudjuk-e, hol a határ? A fogyasztás kísértése hajszol bennünket, megpróbáljuk kielégíteni egyre növekvő igényeinket, pedig már tudjuk, hogy ez hosszú távon tarthatatlan. Nem kerülhetjük meg a kérdést: mennyi az elég? 

Az istentiszteletet és úrvacsorát követően Molnár Erzsébet, az Evangélikus Roma Szakkollégium igazgatója tartott előadást A reformáció földjén jártunk címmel a szakkollégium munkatársainak, oktatóinak nyári wittenbergi tanulmányútjáról, melyről előző lapszámunk 10. oldalán részletesen beszámoltunk.

A tirpák süteményekkel gazdagon megkoronázott szeretetvendégséget követően még mindig együtt maradt a bokortanyák közössége. A gyerekek ismét játékos elfoglaltságaik után néztek a szabadban, a művelődési házban pedig Laborczi Géza előadása következett.

A kertvárosi gyülekezet lelkipásztora elöljáróban emlékeztetett rá, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját megelőző tematikus évek sorában 2014 a reformáció és kultúra éve. Ennek apropóján a segítő szeretet kultúrájáról beszélt. Arra emlékeztetett, hogy a segítő szereteten nem egyszerűen a jó cselekedeteket értjük, hanem – Augustinus nyomán – ez köt össze bennünket! Szigeteket, közösségeket épít, és ez a túlélést jelenti.