Ezt a témát jártuk körül: Hogyan éljük meg a konfliktusainkat a családban, munkahelyen, kórházban, milyen lehetőségeink vannak a konfliktusok kezelésére; mit jelentenek a belső konfliktusaink; majd hogyan segít a meditáció a konfliktusok megoldásában.

Füzesi Kornél békéscsabai kórházlelkész áhítatával kezdődött a konferencia. A lelkész néhány jó tanácsot osztott meg a hallgatósággal, így például azt hogy „A kicsi problémáknak ne tulajdoníts nagy jelentőséget!”; továbbá: „Lépj hátra, ne csatázz!”, vagyis mit jelent félreállni, és onnan nézni a konfliktusokat; és még arról is, milyen feszültség keletkezik abból, ha túlreagáljuk, túlaggódjuk a konfliktusainkat.

A délutáni első előadást Heinemann Ildikó kórházlelkész tartotta: „Konfliktusok a családban” címmel. Az előadásban először a „konfliktus” alapfogalmáról, a konfliktusok gyökereiről hallottak a jelenlévők, majd arról, hogy a családban tanuljuk meg igazán, hogyan oldjuk meg a konfliktusainkat. Az okokat tekintve mélyen elgondolkodtató, mi minden húzódik konfliktusaink hátterében, mint például a túlterheltség, a ki nem mondott, át nem beszélt sérelmek, különböző belső feszültségek kivetítődése, továbbá az igények, elvárások, hatalmi harcok az egyének között. Az előadó külön is kiemelte, hová vezet az, ha nem beszélünk az érzelmeinkről, ha elraktározzuk a sérelmeinket, ha őrizzük problémáinkat. Ezért meg kellene tanulnunk odafigyelni társunkra is, és saját reakciónkra is. Érdekes gondolatokat hallottunk a „tiltott fegyverek listáiról” a családban, mint például megtámadni a másikat lelkileg, szidni a másik le és felmenőit, lerágott csontokkal előhozakodni, fenyegetőzni… Végül ismertetésre kerültek olyan tévhitek, mint „A gyerek összetart”, „Kettesben jobb, mint egyedül”, „Ha igazán szeretsz, megteszed”. Érett felnőtté kell válnunk a családban, aki törekszik a problémák megoldására. Az előadás után élénk beszélgetést folytatott a társaság, amelynek során szóba kerültek saját konfliktusaink, az ahhoz való hozzáállásunk, a családjainkból hozott, megélt megoldási kísérleteink.

Melich Mihály nyíregyházi kórházi lelkigondozó betegsége miatt nem tudott jelen lenni az alkalmon, így az ő témáját: „Konfliktusok a munkahelyen, a kórházban”, közös beszélgetésben dolgozták fel.

Péntek este éjszakába nyúló beszélgetést folytattak a lelkigondozók a templom csendjében, kérdések, gondolatok, megosztott érzések kíséretében. A beszélgetést Tóth Melinda kórházlelkész koordinálta. Ajándékként élték meg a testvéri közösséget, az őszinte kommunikációt Krisztus jelenlétében.

Szombat délelőtt az első előadást Liszka Viktor budapesti kórházlelkész tartotta „Az egyház belső konfliktusai” címmel. A Szentírási megközelítés Zebedeus fiainak a kérdéséből indult ki: „Ki lesz az első Isten országában?”

Az előadó az egyházban megmutatkozó megújulás – megtartás konfliktusáról szólt, arról, hogy az újítások ellenérzést válthatnak ki, és ez feszültséget von maga után. Belső konfliktust jelent az egyházban a gazdasági szerepekkel, a pénzekkel, segélyekkel való bánásmód. Konfliktushelyzetet teremt a kegyességek különbözősége, amelynek következtében képesek vagyunk akár egymás torkának is ugrani, miközben nem vesszük észre, hogy a különböző színek akár ki is egészíthetik egymást. Ugyanígy konfliktus helyzet lehet a lelkész politikai szerep vállalása is. Hallottuk, mennyire fontos, hogy nevén nevezzük a konfliktusokat, és figyeljünk Jézus szavaira, aki a szolgálatra hívja övéit. Liszka Viktor beszélt a kórházi lelkigondozás fontosságáról, arról, hogy a mai társadalom szekularizált embere itt találkozhat(na) az egyház igazi arcával: „Tud-e az Egyház krisztusibbat felmutatni, mint nap, mint nap betegek között járni?” Ezt az előadást nis élénk beszélgetés követte, amikor is elhangzott, hogy: „Sérült az az egyház, aki a sérültjeivel nem foglalkozik.”

A szombat délelőtti programot Tóth Melinda ózdi kórházlelkész előadása folytatta, aki a „Belső konfliktusokról” beszélt. Személyeket említett a Bibliából, akik konfliktushelyzetbe kerültek saját magukkal, így például Pétert, aki Jézus halálakor azt mondta, hogy: „Nem ismerem azt az embert!” Az előadó szavai szerint akkor kerülünk önmagunkkal konfliktusba, amikor az isteni igazsággal szembekerülünk, amikor szembemegyek Istennel. „Az Írások példáiból látható, - mondta a lelkésznő, - hogy mindegyiknek Isten - ember kapcsolati problémája volt. Tehát ha lazul az Istennel való kapcsolatunk, akkor megyünk azon az úton, ami belső konfliktushoz vezet. A tét óriási: Engedem-e, hogy lazuljon az Istennel való kapcsolatom?” Az előadásból kiderült: az isteni kegyelem teljes életmegújulásra hív. Arra hív, hogy megtisztuljunk, hogy engedjük, hogy az Isten dolgozzon bennünk. Ő segít nekünk a konfliktusok feloldásában.

Az utolsó előadást Honti Irén kiskunhalasi kórházlelkész (e sorok írója) tartotta: „A meditáció jelentősége a konfliktusainkban” címmel. Előadásában arról beszélt, hogy vannak konfliktusaink, amelyeket ugyanazon a síkon nem tudunk megoldani. Vannak jó technikák, megteszünk minden tőlünk telhetőt, és mégsem sikerül megoldani. Mélyebb szintű megoldás keresés szükséges, ez pedig a meditációban adatik számunkra Krisztus által. Ma túl nagy szerepe van a gondolkodásnak, az elme aktivitásának. A meditációban az történik, hogy „megyek” a konfliktusaimmal Krisztus jelenlétébe. Átadom magam Istennek a problémáimmal együtt, hallgatásba merülök, és a szemlélődő imában hagyom, hogy Krisztus munkálkodjon bennem. A csendes meditációban az a nagyszerű, hogy nem kell erőfeszítést tenni, nem kell semmit elérni. Hagyom, hogy az isteni munkálkodjon bennem, mélyebb szinten, intuitíve adatik a megoldás az isteni kegyelem által. A meditációban az a csodálatos, hogy belülről átalakít. Ha én mássá leszek, más színben látom a konfliktust is, és azt is, akivel konfliktusom van/volt.

Az előadások után morzsaszedésre került sor. Megosztottuk egymással gondolatainkat, a tanulságot, amelyet magunkkal viszünk a témával kapcsolatban. Ismét átéltük, hogy mily nagy ajándék együtt épülni tudásban, hitben, egymással megosztani átélt tapasztalatainkat, egymás hite által gazdagodni.