– Honnan indultál és milyen hatásra lettél lelkész?

– Tótkomlóson születtem 1948. július 11-én. Édesanyám gyermek bibliakör-vezető volt a helyi evangélikus gyülekezetben, nyilván az ő személyisége, hite is meghatározó volt abban, hogy a lelkészi pályára kerültem. Gyermekkoromban két szolgáló és két nyugdíjas lelkész volt gyülekezetünkben, akiktől nagyon sokat tanultam. Formálódásomban meghatározó volt számomra a szlovák kegyesség, magam is anyanyelvemként beszélem a szlovákot, és prédikálok szlovákul mind a mai napig. Ezen felül még a finn lelki ébredés áldásait is megtapasztaltam az életemben, ami szintén a lelkészi hivatás felé mozdított.

– Hol szolgáltál eddig mind lelkész, és hogyan kerültél Nógrád megyébe?

– A lelkész szolgálatot Orosházán kezdtem, illetve a hozzá tartozó Szentetornyán és Rákóczi-telepen. A segédlelkészi évek után kerültem Galgagutára, majd a bánki gyülekezet hívott meg lelkészéül. Ezután a Budapest-csepeli gyülekezet lelkésze lettem. Tizenkét évvel ezelőtt jöttem vissza Nógrádba, a sámsonházai és a pásztói gyülekezeteket gondoztam ez év júniusáig.

– Hogyan emlékszel vissza a nógrádi évekre, és mit tartasz az itteni gyülekezetek erősségének?

– Nagy szeretettel gondolok vissza minden gyülekezetemre, jó volt itt szolgálni kölcsönös szeretetben. A nógrádi gyülekezetek erõssége a hagyományaik tisztelete, ami a mai időkben is megtartó erő.

– Tudsz-e említeni lelkészi szolgálatodból egy ér- dekes és tanulságos szituációt?

– Az 1970-es évek elején a tanyavilágot járva egy helyre éppen a kéményseprővel egyszerre érkeztem. Ő 36 forintot kapott a munkájáért, az egyháznak csak húsz forintot adtak egyházfenntartás címén. Azt kérdeztem tőlük, hogy nem lehetne-e legalább annyit adniuk az egyházra is, mint a kéményseprőnek? A válasz határozott nem volt, „mert az egyház semmit nem csinál nekünk, a kéményseprő legalább seper”. Közel 50 éven át próbáltam úgy végezni szolgálatomat, hogy az emberek ezt máshogyan érezzék, hogy fontos az egyház szerepe az ő életükben.

– Hol és hogyan folytatod az életed ezután?

– Nyugdíjas lelkész lettem, feleségemmel Érdre költöztünk. Itt közel vannak a gyermekeink, és az unokáink, de az evangélikus templom is, és szívesen segítek, ha szükséges.

– Isten áldjon szeretteiddel együtt az új helyen!