A tájékoztatás szerint az eseményen részt vesz mások mellett Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Lackner Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsának referense, Mészáros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára, Kalota József, a Konstantinápolyi Patriarchátus érseki vikáriusa és Abuna Youssef Khalil egyiptomi kopt ortodox esperes.

Kiemelték, hogy a Közel-Kelet, valamint Ázsia és Afrika országaiban 2014-ben jelentősen erősödött a keresztényüldözés. Irakban és Szíriában az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei tartják rettegésben a lakosságot, és kényszerítik menekülésre a keresztényeket. Az Iszlám Állam 2014 júniusában lerohanta Irak második legnagyobb városát, az ősi Ninive helyén épült Moszult, ahol jelentős keresztény lakosság élt kétezer éve. A polgárháború kitörése előtt 1,8 millió keresztény élt Szíriában, jelenleg 1,1 millióra tehető a számuk, és sokuk menekültként él saját hazájában - olvasható a közleményben.

Hozzátették, Szomáliában és Kenyában az iszlamista Al-Shabaab felelős az erőszak fokozódásáért. Nigériát és szomszédjait a Boko Haram iszlamista terrorszervezet tartja rettegésben. Falvakat gyújtanak fel, embereket gyilkolnak, ejtenek túszul. Líbiában is zavaros helyzet uralkodik, az Iszlám Állam terroristái februárban huszonegy kopt keresztényt fejeztek le.    

A Sant'Egidio (Szent Egyed) közösség a világ számos országában megemlékezik a nagyböjti időszakban azokról, akiket az előző évben hitükért meggyilkoltak. Az idei imaórán nemcsak az elmúlt időszak mártírjaiért imádkoznak, hanem a 20. század első népirtásának, a 100 évvel ezelőtti örmény genocídiumnak az áldozataiért is - írták.

A Sant'Egidio közösséget 1968-ban alapította egy római diák, Andrea Riccardi és néhány iskolatársa azért, hogy közösen imádkozva és szegénynegyedekbe járva utcagyerekek, hajléktalanok, elhagyott idős vagy fogyatékos emberek gondozásával váltsák tettekre Jézus tanítását.

A mára mintegy hatvanezer tagot számláló katolikus közösség a világ 75 országában működik. A magyar közösség a rendszerváltás idején született meg római diákok kezdeményezésére.

Szőke Péter, a közösség vezetője a valasz.hu oldalán a következőket írta a kezdeményezés hátteréről:

„II. János Pál pápa az egyházat a 2000-es Nagy Szentév és az új évezred előkészítésére hívó Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében kérte, hogy a hívő közösségek gyűjtsék össze és ápolják a XX. században hitükért megölt keresztények emlékét. Az 1915-ös örmény népirtástól az 1999-ben történt kelet-timori tömegmészárlásokig, öt földrészen át ível ez a martirológia: a nácizmus és a bolsevik kommunizmus, a spanyol és a mexikói polgárháborúk, a latin-amerikai diktatúrák, az afrikai etnikai háborúk és a vallási fanatizmus keresztény áldozatainak száma talán a hárommilliót is eléri. Sokuk nevét ma sem ismerjük. Az kortárs egyház története olyan férfiak és nők története, akik saját életüket nem akarták azon az áron megmenteni, hogy feladják az evangélium és a rájuk bízottak iránti hűségüket. Az ő áldozatuk olyan örökség, amelyet nagy hálával kell megőriznünk és továbbadnunk az új évezrednek.

2000. május 7-én a római Colosseumban a szentatya ökumenikus igeliturgiát vezetett a XX. század vértanúinak emlékére. Az üldözések korunkban felekezeti és nemzeti hovatartozásra tekintet nélkül sújtottak megannyi keresztényt. A náci lágerek és a szovjet gulágok szögesdrótjai mögött gyakran együtt szenvedtek és tanúskodtak az evangéliumról katolikusok, ortodoxok és protestánsok. A mártírok áldozatában az egyház egysége titokzatos, de látható módon már megvalósul.

Az üldözés, a háború, a faji, etnikai és vallási alapú erőszak nem ért véget. A világ számos pontján továbbra is az életébe kerülhet bárkinek az, ha keresztényként és a béke embereként nem csak magának él. Más helyeken már az is életveszélybe sodorja magát, aki elmegy a vasárnapi misére. Az elmúlt években megemlékeztünk – többek között – a 2005 augusztusában, Taizé-ben meggyilkolt, református Roger Schütz testvérről; Andrea Santoro atyáról, aki 2006 februárjában a törökországi Trebizonban egy török fiú lőtt agyon a szentmise végén, a dán sajtóban megjelent Mohamed-karikatúrák miatti felháborodásból; a 2003 márciusában Budapesten meggyilkolt Andorka Eszter evangélikus lelkésznőről, akinek ajtaja mindig nyitva állt a szeretetére bízott nehéz sorsú fiatalok előtt, és halála is ezzel hozható összefüggésbe csakúgy, mint a 2013-ban rablótámadás áldozatává lett Szarvas András cibakházai katolikus plébános halála is.

Az utóbbi években az iraki háború, a szíriai és líbiai polgárháború, valamint az Iszlám Állam és a nigériai Boko Haram nevéhez fűződő erőszakhullám fő áldozataivá váltak a keresztények, akik kétezer éve élnek a Közel-Keleten és túlélték az arab és az oszmán hódítást, most viszont teljes eltűnésük fenyeget a 2003 óta zajló folyamatos háború miatt. Elég itt arra a Líbiában lefejezett 21 kopt keresztényre gondolni (valaki azt írta, hogy a huszonegyes szám a véresnek induló XXI. század jelképe lehetne). Ezért is hívtuk meg az imádságra Abuna Juszef Ikhadil magyarországi kopt esperest, hogy képviselje megsebzett egyházát. De említeni érdemes Pakisztánt is: Lahore-ban nemrég 15 keresztényt ölt meg két öngyilkos tálib merénylő egy anglikán és egy katolikus templom ellen intézett támadásban. Az áldozatok száma ennél jóval magasabb lenne, ha egy 19 éves muzulmán fiatalember, önkéntes biztonsági őr, saját testével, élete feláldozásával fel nem tartóztatja a támadót. A fiatalember a szaléziak iskolájában végzett, ezért is szerette a keresztényeket. A templom előtt játszott a tizenegy éves Abish, aki a Sant’Egidio közösség béke iskolájának nevezett foglalkozásaira járt: olyan, mintha egy kisöcsénket, kis gyermekünket veszítettük volna el. Ismerjük történetét, fényképét…

A Sant’Egidio közösség közelről érintett ebben a martirológiában. A közösség egyik püspöke, Mons. Vincenzo Paglia az 1980. március 24-én San Salvador-ban az oltáron, szentmise közben meggyilkolt Oscar Arnulfo Romero érsek boldoggá avatási perének a posztulátora volt. (A boldoggá avatás májusban lesz a vértanú érsek hazájában.) Romerónak azért kellett meghalnia, mert a szegényeket védte az elnyomástól és a katonai junta milíciáinak erőszakosságától egyaránt. (De elutasította a baloldali gerillák által alkalmazott erőszakot is, mondván hogy gazdag és szegény ember élete egyaránt szent és sérthetetlen.) Jó barátunk volt a katolikus Shabhaz Batthi pakisztáni kisebbségügyi miniszter, akit iszlám szélsőségesek lőttek le 2011-ben.

De nem csak a vallási szélsőségek és háborúk teremnek mártírokat. Ott vannak azok a szerzetesek, apácák, világi hívők, akik az ebolajárvány idején fertőződtek és haltak meg, mert nem hagyták el ápoltjaikat. Vagy ott van az a kongói fiatalember, Floribert, aki közösségünk tagja volt, és a korrupció mártírja lett. Vámtisztként szolgált Kongó és Ruanda határán, és kenőpénz ellenében, fenyegetések árnyékában sem volt hajlandó átengedni egy romlott élelmiszerszállítmányt, noha ez ott banális dolognak számít. A csempészek megkínozták és megölték. Huszonhat éves volt. A guatemalai William Quijano 21 évesen fiatalkorú bandák, a hírhedt maras áldozata, amiért közösségünk és a „béke iskolái” tartásával a gyerekeknek alternatívát kínált az erőszak és a bűnözés jelentette gyors érvényesüléssel szemben.

Az imádság alkalom arra, hogy imádkozzunk a megpróbáltatások között élő testvéreinkért. Közösségünk tehát a kilencvenes évek közepétől előbb Rómában, majd másutt, így 2003-tól kezdve Budapesten is évről évre megrendezi az Új Vértanúk ökumenikus imádságát. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek harmadik alkalommal fogadta el felkérésünket a szertartás vezetésére.”