A kerékpáros imádsága:

Úr Jézus! Köszönöm a kerékpáromat! Örülök neki. Köszönöm hogy kétszáz évvel ezelőtt föltalálták!

Köszönöm, hogy a végtelenség letéteményese a kerék, körbe forog, és emiatt nem tesz meg fölösleges mozgásokat. Nem kell visszamennie a starthoz, nem kell újból és újból indulnia, hanem állandóan újat kezdhet, ő állandóan indul és érkezik, neki mindig kezdet van. Köszönöm a gördülést, a forgást és a tengelyt.

És köszönöm vele kapcsolatban azt a hasonlatot, mely szerint a küllők minél közelebb kerülnek a tengelyhez, annál közelebb kerülnek egymáshoz.

Mulatságosnak tűnt számomra először, hogy van női és férfi kerékpár, de tudom már, hogy ezzel is az ember adottságait szolgálták a föltalálók, és megerősíti bennem a tudatot, hogy te férfivá és asszonnyá teremtetted az embert, és nem akarod ezeket a jellegeke összemosni! Nem tudom, hogy a gyártók mi alapján határozzák meg az arányt a férfi és a női kerékpárok között, de azt tudom, hogy a Teremtő az évezredek alatt titokzatosan szabályozta a férfiak és a nők arányát. Nem tudom, talán félelmetes lenne ebbe a természetes arányba belekontárkodni.

Köszönöm a tengelyt. Erős tartását, megbízhatóságát. Egyenességét, mely nélkül lehetetlen lenne a kerék forgása. Köszönöm a tengely állandóan álló képzeletbeli közepét, annak titokzatosságát.

Köszönöm a küllőket. Ezek a vékony, törékenynek drótdarabok mennyire terhelhetetlenek lennének magukban. Köszönöm azt a meglátást, hogy ha kerékbe fűzzük őket, hihetetlenül megnő a teherbírásuk. Öröm, hogy rájöttek arra is a föltalálók, hogy az agy két peremére fölváltva kerül egy - egy küllő. Így ellene tudnak állni ezek a könnyű kis alkatrészek a félelmetes oldalnyomásnak is. Köszönöm a bennük rejlő szakító szilárdságot.

Kérlek, adj figyelmet és gondoskodást velük kapcsolatban. Ne engedjem, hogy egyikük, vagy másikuk lazítson. Igaz ez a mi ifjúsági körünkre is, hogy ha nem figyelünk oda, egyik-másik lazítására nyolcassá válik a kör és csámpássá az ifimunka.

Köszönöm a lendületet, mely átsegít a holtpontokon, megkönnyíti a dombra kapaszkodás kínjait. Köszönöm, hogy raktározza a lejtők pazarló energiáját a nehéz, emelkedős szakaszokra.

Köszönöm az egyensúlyt, a két kerék harmadik társát. Tudom, hogy a biztos alátámasztáshoz minimum három pont kell. Itt csak két keréken gurulok, de harmadik támaszom a haladás, a mozgás, melyet testemmel, a kormány mozgásával egyensúlyozhatok, és nem dőlök sem jobbra, sem balra. Legyen ez életvitelem jellemzője is!

Köszönöm a gumiabroncsot, mely rugalmasságával elviselhetőbbé teszi a zökkenőket haladás közben. Bocsásd, meg, hogy olyan természetesnek vesszük a fizikai törvényeket és nem vagyunk hálásak értük. Én most ki akarom mondani imádságban is, még akkor is, ha az emberek kinevetnek: Köszönöm, hogy a levegő összenyomható, s ezáltal elnyeli a göröngyök ütéseit, tompítja a kátyúk zökkenését, mely lehetetlenné teszi a hosszabb távon való bringázást.

Hála néked a szelepért, mely az egyirányúság példaképe. Mely alkalmas a levegő bejuttatására, anélkül, hogy visszajönne rajta a levegő. Tanít, hogy le ne eresszek, és én is megtartsam a reményt, melyet a túra elején adtál.

Köszönöm a pedálokat. Tökéleteset teremtettél, amikor lábakat adtál. A leglehetetlenebb terepeken sem hagynak cserben lábaink. De köszönöm azt is, hogy megengedted föltalálnunk a kereket, mely pedállal a lábamhoz kötve megsokszorozza a sebességet a sík pályán.

Köszönöm a féket. Mellyel nemcsak megállhatok, hanem szabályozhatom a sebességemet. Mert ha túl gyorsan megyek, veszélybe keveredhetek. Köszönöm, hogy a fékek arra tanítanak, hogy az élet biztonsága miatt szükségem van a korlátozásokra, minden szabad nekem, de nem minden használ.

…