„Amikor Isten megteremtette a világot széles jókedvében teremtette meg ezt a völgyet, Borospatakát – mondta beszédében Adorjáni Dezső Zoltán püspök. – Sepsiszentgyörgyön megígértük, a Köz-Ép-Pontnak lesz folytatása, következő alkalommal a természetben fogunk összegyűlni. Itt másként érzi magát az ember, Istenhez közelebb érzi magát. A történelmi Magyarország négy égtájáról jöttünk ide, szeretnénk valami szép, maradandót adni, olyat, amit a moly nem rág meg. Hitünk és életünk határ kérdéseire szeretnénk reflektálni. Azokat a határokat bontjuk le, melyek Istentől és egymástól elválasztanak, ezek veszélyesebbek minden politikai határnál. Nem csak a bűn szerkezetét bontjuk le, hanem új, lelki falakat építünk. Ezért ezután más lesz a mindennapok tartama, életünk tartása.”

A köszöntés után az igét Fejér Olivér lelkész hirdette. Egy személyes vallomással kezdte, melyben bevallotta, neki is vannak határai, nem szeret úgy prédikálni, hogy a gyülekezettel nincs szemkontaktusa. „Egész életünkben határok közé vagyunk fogva, mindig valaki megmondja hogy mit és hogyan kell tegyünk. Ma két falról szeretnék beszélni – egyik az, ami bennünk van, ami mögé rejtőzünk, ez a harag, a sértődékenység, a frusztrációk, a szégyenlősség. Milyen is ez a határ?”  Egy lufi felfúvásával szemléltette mondanivalóját, egy félig felfújt lufiról mondva, hogy nem annyira használható. „ Mikor feélpítjuk az irigység, a harag határait olyanok vagyunk mint ez a lufi, nem vagyunk hasznosak sem Istennek, sem az embereknek, nem töltjük be a feladatunkat. Mikeás igéje 'amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ ' olyan, mintha egy ellentmondást rejtene, hisz hogyan épülhet fel a fal és a határ közben kitárul? Úgy lehetséges ez, ha Isten határait úgy fogadjuk el, hogy az értünk vannak. Aki Isten határait elfogadja rájön, hogy megfoghatja annak a kezét akire haragszik, nem kell azt tegye amit a világ mond, mert ez a határ végtelen. Arra biztatlak, hogy feszegessük a határokat, úgy lépjük át saját határaink hogy Isten határain belül maradjunk, hogy hasznosak legyünk Isten, ember számára.”

Szemerei János, a Nyugati-Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke jelképes ajándékokat adott át Adorjáni Dezső Zoltán püspöknek. Elmondta, hogy a magyarországi északi, déli és nyugati egyházkerületek mellett, Mózes Árpád egykori püspököt idézve, az erdélyi a keleti egyházkerület. „Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelében írja: Akik eddig távol voltak közel kerülnek. Ennek a találkozónak egyik célja hogy a távollévők egymásra találjanak.”

Kelemen Hunor RMDSZ elnök beszédében kifejtette, ma másként aktuális a határok kérdése európai viszonylatban, ugyanis szükséges hogy elgondolkodjunk azon, melyek identitásunk alapjai, mi kovácsol össze bennünket, melyek a gyökereink. Ebben a válaszkeresésben mindenkire szükség van, ehhez ez a találkozó is bizonyára hozzájárul.

Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üdvözölte a találkozó kezdeményezését, mely a résztvevőknek életre szóló élményt adhat.

Koszta István „tábor-nok”, lelkész imájában kérte az Urat, áldja meg a találkozót, hogy itt a Gyimesek ölelésében egymásra és Istenre találjanak a résztvevők.

A finom vacsora után az első esten Jakab-Péter Izabella lépett fel. A 2014-es X-Faktor döntőse a tehetségkutatóban elhangzott dalokból és más kedvenc zeneszámaiból válogatott össze egy koncertrevalót. A fergeteges koncerten közreműködött Lajtai Norbert zongorán, Rău Bogdan dobon. Gitáron és vokállal szerepelt a koncerten a négyfalusi énekesnő meglepetésvendége, Grósz Marci, a szintén az X-Faktorban feltűnt Spoon együttes frontembere is.

Az énekesnővel Ambrus Melinda beszélgetett az evangelikus.net oldalán:

A rendezvény helyszínére, az ezeréves határ környékére való tekintettel Bella és Marci elénekelte Demjén Ferenc közismert, Honfoglalás című dalát is, amit a lelkes közönség összeborulva együtt skandált velük. Mert már a találkozó első napján megtapasztalhatta minden résztvevő, hogy „hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény”. A dal kapcsán megkérdeztem Bellát, mire gondol, amikor azt énekli „hazafelé”, merre van az most számára.

„Ahol olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és akikkel jól érzem magam, ott otthon vagyok. És mindig viszem magammal ezeket az embereket, úgyhogy mondhatni, kétlaki életmódot folytatok, itt is, ott is otthon vagyok” – mondta a Budapest és Négyfalu közt ingázó énekesnő.

Arról is szívesen mesélt, hogy hogyan telt az elmúlt fél éve: „Szikora Robival, a mentorommal egész évben az új dalomon dolgoztunk. Kissé vontatott volt a folyamat, de örülök, hogy most már kész van. Marcival utcazenéltünk a Balatonon és egy étteremben is volt fellépésünk, az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettünk a közös produkciókra. Én nagyon jól érzem magam, amikor ketten zenélünk. Ma is sokkal felszabadultabb voltam a színpadon, amikor ő ott volt mellettem, biztonságot nyújt számomra” – fejtette ki Bella, amit Marci így erősített meg és bővített ki: „Természetesen én folytatom a zenélést a zenekarral is, de nem tagadom, nagyon élvezem a Bellával való közös munkát. Úgy zenélni, hogy érzelmek is vannak kettőnk között, zseniális. Ez a köztünk működő kémia sok pluszt tud hozzáadni a produkciónkhoz, úgy érzem.” A szerelmespár valóban nagy összhangban van egymással, szemmel látható volt köztük az egymásra hangolódás, amikor duetteztek, még a dalszövegek esetleges elfelejtésekor is a közönség számára észrevehetetlenül segítették ki egymást. Bella és Marci kölcsönösen nagyra tartják egymás zenei tehetségét, amikor a jövőről kérdezem őket, a Spoon frontembere büszkén meséli, hogy: „Bellának rengeteg fellépése lesz, mert jön az új dala, és óriási siker lesz.” Bella beavatott új dala születésének kulisszatitkaiba is: „A mentorommal való közös munkánk megkoronázása ez az új dal, amelynek címe Ma este mienk az éjjel. Szikorával volt egy közös koncertünk, ott elénekeltem már egyszer, ez volt a második alkalom. Nem akarom most összefoglalni, hogy miről szól, ezt még Szikorával át kell beszéljük, nem akarok olyasmit mondani, amit ő nem is gondolt és írt bele a szövegbe vagy a dallamba” – nevet szerényen a X-Faktor felfedezettje, majd hozzáteszi: „A hangszerelésbe nekem is nagy beleszólásom volt, hiszen én kell majd énekeljem a dalt. Igyekeztem aktívan kivenni a részem a dalszerzésben is, miután Robi megírta a zenét és a szöveget, próbáltam a saját szájam ízére formálni. A stúdióban ott volt Dandó Zolika, akivel újra átcsépeltük az egészet, majd a menedzserem, Környei Attila is adott jó ötleteket, így született meg a végleges verzió, szóval komoly munka van mögötte. Szabadkoztam itt a koncerten mielőtt elénekeltem volna, de nem azért, mert nem érzem magaménak, hanem azért, mert egyszerűen úgy vélem, több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megérjen bennem egy dal, és tényleg magabiztosan tudjam előadni. Sokkal könnyebb egy olyan dalt elénekelni, amit az emberek ismernek és szeretnek, mert közben segítenek a dúdolásukkal, tapsukkal, lelkesedésükkel. De remélem, nemsokára sokan megismerik és megszeretik a dalomat. Tényleg nagyon izgatottan várom, hogy augusztus első hetétől végre a nagyközönség is hallgathassa, és kíváncsian várom a visszajelzéseket, de nem tagadom, sokszor beállok a tükör elé, és kísérletezek, hogy milyen mozdulatokkal énekelném el a videoklipben.” Bella láthatóan sokkal felszabadultabb volt a színpadon, mint legutóbbi négyfalusi koncertjén, amit ő el is ismer és így magyaráz: „Az a négyfalusi fellépés teljesen mást jelentett lelkileg. Akkor még annyira friss volt bennem az élmény, hogy a hála és a meghatódottság uralkodott a szívemben, az inkább örömzenélés volt. Most is rendkívüli hálát érzek, a mai napig könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, mekkorát fordult velem a világ, és óriási örömmel énekelek, de mindezt most már igyekszem nem a teljesítményem rovására megélni, és minél profibban végigcsinálni a színpadi produkciót.” Annak ellenére, hogy a sztárallűrök semmi jelét nem lehet tapasztalni nála, arra is kíváncsi voltam, mit gondol, bele lehet-e tanulni a dívaszerepbe? „Én inkább a természetesség híve vagyok, úgy gondolom, sokkal jobb tud lenni valami, ami zsigerből jön, mint az, ha valaki eltanul valamit. Régen, még a Graphic együttes idejében szívattak a zenésztársaim, hogy tanuljak be összekötőszövegeket, hogy szórakoztassam a közönséget, de rájöttem, hogy jobban sikerülnek ezek, ha nem görcsölök rá. Nem tanulom a dolgokat, inkább a tapasztalat az, aminek köszönhetően elsajátítom a szükséges attitűdöket, amik végül rutinná alakulnak át, és így egyre magabiztosabban tudok őszintén megnyílni a nagyérdemű előtt” – avatott be zenei hitvallásába Jakab-Péter Izabella.