Vecsei Miklós H., a „72 óra kompromisszum nélkül” fővédnöke: Az önkéntességtől több lesz az ember

Vecsei Miklós H., a „72 óra kompromisszum nélkül” fővédnöke: Az önkéntességtől több lesz az ember

Share this content.

Forrás: Magyar Kurír, szöveg: Trautwein Éva, fotó: Lambert Attila
Budapest – Az október 8. és 11. között zajló „72 óra kompromisszum nélkül” önkéntes ifjúsági akció fővédnöke 2015-ben Vecsei Miklós H. A 23 éves pályakezdő színészt kérdeztük az önkéntességről, a belső késztetésről.

– Mit jelent a „72 óra kompromisszumok nélkül” közösségi szolgálat fővédnöksége egy 23 éves színész fiatalember számára?

– Korábban nem ismertem a 72 óra mozgalmat, de szerencsére pont abban az időszakban találtunk „egymásra”, amikor az általuk képviselt értékek prioritásként kezdtek működni életemben, gondolataimban. Fővédnökként sem lesz más feladatom, mint a többi résztvevőnek. Kezdve a megnyitótól, mind a három nap jelen leszek. Bekapcsolódom az országjárásba, bejárom vidéken és Budapesten is a helyszíneket. Igyekszem elkapni azokat a találkozásokat, tekinteteket, amelyek ebben a 72 órában keresik egymást.

– Milyen kapcsolata volt korábban az önkéntes munkával?

– Több helyen is dolgoztam, hajléktalanszállón, idősek otthonában, telente teaosztáson, adománygyűjtésen. Fontos számomra, hogy másokért tegyek. Az utóbbi időben számtalanszor elhatároztam, hogy újra elkezdem az önkéntes munkát. Addig mindig eljutottam, hogy magamon meghatódjak, de addig nem, hogy valóban megkeressem azt, hogy hol tudnék csendben segíteni. A 72 óra nagyban megkönnyíti az indulást: egy gombnyomás az egész. Nem kell keresni, ők elindítanak. Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket. Ez a közösségi szolgálatban eltöltött kis idő lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és feltegyük magunknak olyan igaz kérdéseket, amelyek segítenek átrendezni a prioritásokat az életünkben.

– Egy fiatalnál ritka ez a belső késztetés.

– Nagycsaládban nőttem fel, és szüleim hivatásának hatására korán közel kerültem a szociálismunkákhoz. Fontos számomra a közösség, ember és ember kapcsolata. És mindemelett nagyon szeretek dolgozni. Hála Isten azon kevesek közé tartozom, akik szerelmesek szakmájukba. Könnyen elszomorodom, elkedvetlenedem a szociális problémák kilátástalanságától, de az előbb említett találkozások mindig ki tudtak húzni a mélyből és elhitették, hogy van remény és érdemes. Még akkor is, ha ez közhelyesnek hangzik. Igazából a ’színházcsinálásom’ is innen ered. Egy csapattal dolgozom, és nézők sokaságával lélegezhetünk együtt estéről, estére. Együtt kerülünk közel a láthatatlanhoz. Az önkéntesség sok szempontból hasonlít ehhez.

Az interjú a továbbiakban a Magyar Kurír oldalán folytatódik, ITT.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!