Kevesen vagyunk – és ez az állapot különös hűséget igényel gyülekezeti tagtól és lelkésztől egyaránt. Hiszen sem a felkészülést, sem a jelenlétet tekintve nem vesz el több időt, ha az istentiszteletet a megszokott két-három vagy nyolc-tíz fő helyett harminc, netalán kétszáz ember ünnepli közösen. Csupán a munka látszólagos gyümölcse más.

Mindennek az okairól sokat kell beszélni. Fontos tudatosítani a gyülekezetekben és lelkészeikben, hogy az elvándorlás több generáció óta tartó jelensége, a népegyházi keretek felbomlása nem feltétlenül a megmaradtakat kell, hogy minősítse. A jézusi mondat: „…akinek van, annak adatik…” folytatásában leírt állapot nem könnyű élethelyzeteket produkál.

Egészen más sikerekről és a növekedés másféle dimenzióiról beszélhetünk. Mint mindenütt, úgy ezekben a gyülekezetekben is keresni kell azokat a hordozó felületeket, melyeken az evangélium örömhíre célba ér.

Kilépve a megszokott templomi keretek közül, közösséget építünk, ahol tapasztalatot szerezhetünk Isten jóságáról. Ilyen program lehet egy főzőverseny, egy játszóház, esetleg gyülekezeti lézerharc is a fiatalabbaknak. És ha sikerül a közösség (meg)építése, mondjuk, egy-egy újabb gyülekezeti csoport indulásakor, akkor az örömünk hatványozott lehet. Mert bizony „akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Mk 4,25). A cél tehát azok közé kerülni, akik a lassú építkezésben sem fáradnak el.

Hol is kezdjem tehát a beszámolót? A legutóbbi borsod-hevesi híradás arról szólt, hogy május végén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját az egri gyülekezet. Azóta eltelt a nyár, és nekiindultunk az új tan- évnek is. Ez alkalommal – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt hónap eseményeit veszem számba. Együttműködés a miskolci Kossuth-gimnáziummal Idén külön figyeltünk arra, hogy az egyházmegye területén működő egyetlen evangélikus oktatási intézmény szervesen – vagy talán helyesebb, ha azt írom: még szervesebben – kapcsolódjon gyülekezeteinkhez. A miskolci Kossuth Lajos-gimnázium tavaly óta – az átvett óvodával együtt – az intézményes nevelés-oktatás minden korosztályát lefedi (teljes neve ilyenformán Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola). Gerlai Pál iskolalelkész – illetve Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi miskolci lelkész – az óvodában, az általános iskolában és a középiskolában is jelen van. És bár nagyon kevés az evangélikus tanuló, közös reménységünk, hogy az evangélikus látásmód, az elkötelezett kereszténység megnyilvánulása jó hatással van mindazokra, akik ezt az iskolát választották.

Szeretnénk, ha gyülekezeteink, illetve az iskola diákjai és tanárai között szorosabb lenne a kapcsolat. Vígh Roland igazgatóval közösen keressük az együttműködés formáit: például abban, hogy az egyházmegye gyülekezetei adjanak lehetőséget a diákok számára az érettségihez kötelező közösségi munka teljesítésére. A kapcsolat legutóbbi eseménye a tanulók október 23-i megemlékezése volt elmúlt vasárnap az arnóti evangélikus templomban. A műsort a 10/B osztálynak és Soltészné Bodzás Judit osztályfőnöknek köszönjük.

Konfirmandustalálkozó Fancsalban

Egyházmegyénk egyik legérdekesebb nyári programját a fancsali gyülekezet szervezte meg július 4-én: e napon nagy szeretettel várta vissza egykori, sok esetben földrajzilag is messzire került konfirmandusait. Az oltár előtti áldás a különböző generációk találkozását, az egykori megerősítés „meg- újítását” jelentette. A legidősebb résztvevő a nyolcvan évvel ezelőtt konfirmált Bortnyik Benjámin volt.

Egyházmegyei ifjúsági táborok a Balaton partján, ózdi gyülekezeti tábor Bélapátfalván

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi célú, egyedi támogatásával idén az egyházmegye fiataljaival két turnusban üdülhettünk – több mint nyolcvanan – Balatonföldváron. Az ózdi gyülekezet pedig egyhetes programot szervezett – Tóth Melinda Anna lelkész vezetésével – Bélapátfalvára.

Az elsőrendű cél a gyerekek és fiatalok táboroztatása volt, ám több esetben szerencsésen sikerült egész családokat bevonni a közös programokba. Nagy örömöt jelentett, ha egy-egy családból nemcsak a gyermekek, esetleg az édesanya vett részt a táborozásban, hanem mindkét szülő vagy akár nagyszülő is – ezzel az ifjúsági tábort azonnal összgyülekezetivé téve. A táborok már befejeződésük pillanatában újrakezdődnek: „Ugye jövőre is megyünk?” – szól a kérdés ilyenkor már jó pár éve…

Tállyai csendesnap

Augusztus végén minden évben találkozót szervezünk az egyházmegye gyülekezetei számára Tállyán. A Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség részközössége Kossuth Lajos megkeresztelésének helyén várja az érkezőket. Idén közel nyolcvan testvér gyűlt össze az egyházmegye gyülekezeteiből, hogy közösen imádkozzanak, erősödjenek hitükben. Az alkalmon egyik fontos lutheránus örökségünkben, Johann Sebastian Bach zenéjében mélyedhettünk el Varga László református egyházzenész segítségé- vel, majd délután a Kossuth rádió istentiszteletet közvetített a templomból Asztalos Richárd helyi lelkész szolgálatával. A napot a tállyai borpincék meglátogatása zárta.

Gyülekezeti napok és kirándulások

Kihasználva a szabadtéri programokra alkalmas, kellemes időt, a diósgyőr-vasgyári, az arnóti, az ózdi és a fancsali evangélikusok is egész napos találkozót szerveztek közös étkezéssel, gyermekprogramokkal, koncertekkel, szabadtéri istentisztelettel. Az elmúlt hétvégén pedig a fancsal–hernádvécsei gyülekezetben immár másodszor tartottak szabadtéri evangelizációt. Tavalyhoz hasonlóan igyekeztek megmozgatni az egész várost az egész hétvégés rendezvénnyel. Vasárnap a délelőtti istentiszteleten adtak hálát a tíz évvel ezelőtt felszentelt encsi templomért. Ez alkalommal Fabiny Tamás püspök hirdette az evangéliumot, megáldva az encsi katasztrófavédelemben és tűzoltóságon dolgozó közel ötven főt.

Az ünnepi közgyűlésen Kovács Sándor tűzoltó ezredes elmondta, hogy épületeiket, autóikat már számtalanszor megáldották, de ez az első alkalom, amikor a katasztrófavédelemben dolgozó emberek kaphatták Isten áldását.

A nyári időben a miskolc-belvárosiak a Boldva–Edelény–Vizsoly útvonalat, október 3-án az egriek – Aklan Béla lelkész vezetésével – Aszód és Tura nevezetességeit, evangélikus és protestáns vonatkozásait ismerhették meg gyülekezeti kirándulás keretében.

A miskolciak idén is elindulhattak Németországba Luther nyomában, végigjárva a reformátor életének legfontosabb helyszíneit.

Szeptemberi évkezdés

Ősszel folytatódtak a hagyományos gyülekezeti alkalmak, illetve új gyülekezeti csoportok is indultak.

Miskolc-Belvárosban működik a város és a környék énekelni szerető evangélikusait összefogó Luther kórus.

Legutóbb a Deák téren hallhattuk őket az országos evangelizáción, megszólalásukkal lelkészüknek, Sándor Frigyesnek a szolgálatát gazdagították, illetve a nap folyamán külön koncertet is adtak. Hasonló módon jelentek meg nyáron több helyen is, júniusban például a kübekházai negyedik országos evangelizáción, amelynek programját a Duna Tv is rögzítette.

Diósgyőrben Molnár József kórházlelkész, helyi lelkipásztor vezetésével megalakult a Lukács kör, tagjai a kereszténység válaszaira nyitott, nehéz hivatásuk gyakorlásához a gyülekezetben erőforrásra lelt érdeklődő orvosok.

Arnóton a négy évvel ezelőtt elindult gyermek-istentiszteletek szülői körét szólította meg e sorok írója, helyi lelkész. Az esti alkalom mellé a parókia kemencéjében házikenyér is készül; az előkészítés folyamata – dagasztás, kemencefűtés –, majd a friss kenyér megszegése és elfogyasztása is a program része.

Felújítások

A nyári időszakban megújulhatott a diósgyőri templom lábazata, a sajókazai egyházközséghez szórványként tartozó Kurityán templomának kerítése, és elindulhatott a miskolc-belvárosi hajlék régóta nagyon várt külső tatarozása. Az egyházmegye és Miskolc város legnagyobb templomát szeptember 4-én állványozták fel, hogy az Észak-magyarországi operatív program keretéből – közel nyolcvanmillió forint ráfordításával – felújítsák.

Kérdéseink

Persze a látszólagos programbőség mellett kérdésünk is nagyon sok van. A legnehezebbek: Mit tehetünk az egyházmegyére jellemző, egyre súlyosbodó népességfogyás közepette? Miként érhetjük el, hogy a lelkészeknek ne kelljen teljesíthetetlen terheket cipelniük, mégis legyenek istentiszteletek a kiterjedt szórványterületeken, illetve működjenek az egy-két fős „hittancsoportok”? Hogyan lehet racionálisan, de konszenzusra törekedve összevonni és/vagy megerősíteni munkaterületeket? Hol a helyünk a társadalmi felzárkózás ügyében? Miként lehet integrálni az egészen más gyökerekkel, szokásokkal rendelkezőket?

Néhány előremutató, már működő kezdeményezésünk mellett – például a fancsali gyülekezet csenyétei roma munkája vagy a sajókazai roma gyermekek integrációja – további nagy terveink is vannak. Miskolc város közgyűlése májusban százharmincmillió forintot szavazott meg a belvárosi gyülekezet ingatlanjában működését megkezdő diakóniai intézmény kialakítására, a régi épületfelújítására és funkcióval való ellátására. Reméljük, hogy e munka elindítása révén pozitívabb lesz az evangélikusság megítélése, ez pedig elősegíti a hozzánk való csatlakozást – végső soron legfontosabb célunkat: Isten országának építését saját adottságaink között.

A szerző a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese.