Már önmagában örvendetes a pápa látogatása a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülő evangélikusoknál. Igaz, ezt két elődje – II. János Pál és XVI. Benedek – is megtette. Ferenc pápa látogatásának ezúttal a vele folytatott beszélgetés ad különös jelentőséget. Miután együtt imádkozott az evangélikus egyházközség vezetőivel s híveivel, a pápa beszélgetésre és kérdések feltételére is lehetőséget kínált. Az egyik résztvevő a vegyes házasságban élők közös úrvacsoravételének lehetősége után érdeklődött…

Ferenc pápa válaszában az Efezusi levél 4,5. versét idézte: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”. Majd így folytatta: „Ebből vonjon le Ön következtetéseket. A keresztség a döntő esemény. Ha ugyanabban a keresztségben részesültünk, együtt kell járnunk. Ha Önök együtt imádkoznak, növekszik, erősödik ez a keresztség; ha gyermekeiket tanítják, kicsoda Jézus, miért jött, mit cselekedett, akkor ugyanazt teszik, akár evangélikus, akár katolikus nyelven, mert ugyanaz a válasz.

A különbségek a felekezetek között csak nyelvi jellegűek, de a tartalom ugyanaz. A tanítást nehéz megérteni, s a tanítás azoknak a feladata, akik ebben kiismerik magukat. Az élet nagyobb, mint a teológia, nagyobb, mint a tanítás magyarázata és értelmezése” – fogalmazott Ferenc pápa.

A testvéreknek, akik azt kérdezték, hogy részt vehetnek-e az eucharisztiában, illetve az úrvacsorában, a pápa megerősítette: „Beszélje meg az Úrral, és lépjen tovább előre!”

Ez nem kevesebbet jelent, mint az egyén komoly és mély önvizsgálatát, amely katolikus oldalról döntő feltétele (kritériuma) a részvételnek az egyházi tanítás iránti engedelmességgel szemben. Ezzel megnyílt az ajtó a személyes döntés alapján az úrvacsorai közösségben való „vendégrészvételre” a kölcsönösség jegyében. Ezt akként érthetjük, hogy a keresztség, mint az egység szentségi közössége, elegendő feltétele a közös úrvacsoravétel ünneplésének a vegyes házasságban élők számára.

Ferenc pápa megnyilatkozása mély lelkipásztori tapasztalatát tükrözi. Ismert előtte a házasság, a család válsága, a válások magas aránya. Együttes keresztény meggyőződésünk, hogy a közös úrvacsora, az eucharisztia szentsége a megbocsátás kölcsönösségében megtartó erőt hordoz a szoros és életre szóló összetartozás jegyében.

A közösen elfogadott keresztség szentségének – pasztorális megfontolásból fakadó – teológiai hangsúlyozása reményt ad arra, hogy egy napon lehetőség nyílik a fenntartás nélküli, jó lelkiismerettel átélt közös eucharisztia-ünneplésre a kenyér és borszíneiben.

Valóban igaz, amint Ferenc pápa is hangsúlyozta: az élet több s nagyobb, mint a tanítás magyarázata. Annál is inkább, mert az eucharisztia az Úr(titkainak) ünneplése, a vele való közösség közös öröme.

Ferenc pápa szavai igazi ádventi ajándékot jelenthetnek a vegyes házasságban élő testvéreinknek és mindnyájunknak.

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök.