Egy tavalyi, az egyházi évet végigjáró bibliaórai sorozat alkalmán, amikor a böjti időszak volt a téma, a résztvevőkkel együtt csodálkoztunk rá arra a gazdagságra, amit a negyven nap liturgiája, ünnepei tartogatnak az átélők számára. 

Megfogalmazódott az is, hogy a böjt vége, a csúcspont felé való haladás a nagyhét kiemelt napjaiban, mennyire ismert, átélt ünneplés, ugyanakkor a kezdet sokkal kevésbé határozott. Böjt első vasárnapja ugyan új színt hoz az egyházi évbe, de a hagyomány, a közbeszéd, és az általános egyházi közismeret is tud a hamvazószerdáról. Elkezdtük, vagy még nem? Szerdától van böjti idő, vagy mi evangélikusok csak vasárnap kezdjük? Vasárnap, ami igazában nem is a böjt része, hiszen az mindig a feltámadásra emlékeztet?

Ezeket a megválaszolatlan kérdéseket, ellentmondásokat oldottuk fel azzal, hogy idén hamvazószerdán délután, böjtkezdő bűnbánati istentiszteletre hívogattunk mindenkit. A nap ősi zsoltáraival, ószövetségi, levélbeli és evangéliumi textusaival, a böjti útra indító énekekkel, közös gyónással és a feloldozás belső, csöndes örömével álltunk együtt az út elején. A negyven nap nyitánya méltó felkészítettséget adott ahhoz, hogy a böjti napok számának jelentése, a teljesség a saját megtérésünkben, Istenre figyelésünkben, Krisztus-követésünkben valósággá legyen.

Az újonnan elindított istentiszteleti alkalom különlegességéhez még az is hozzájárult, hogy az Evangélikus Olvasókörnek ezen a napon Dinnyés József daltulajdonos volt a vendége. Mivel ő a reformáció hazai megjelenésének kezdeti korszakából nagyon sok verses, énekes anyagot ismer, az istentiszteleten kobozkísérettel megszólaltatott istenes énekek, a Szenczi Molnár Albert kora előtti zsoltárparafrázisok, egy-egy pillanatra a 16. század közepének buzgó, hitújítással lelkesült hangulatát idézték meg számunkra.

Az istentisztelet után, a gyülekezeti házban, az olvasókör alkalmán még további, ebből a korszakból való énekeket hallgathattunk, és együtt ünnepeltük meg Dinnyés József előadói pályafutásának 50. évfordulóját.