Az egyesület társelnöki posztján ugyanis ismét Zalán Péter mérnöknek és B. Pintér Márta lelkipásztornak szavaztak bizalmat a közgyűlés tagjai, s ugyancsak megerősítették szolgálatukban Zalán Péterné jegyzőt, Varga Katalin pénztárost és Bálintné Kis Beáta Afrika-referenst. Az ifjúságot képviselve Brebovszky Klára került a vezetőségbe. A közgyűlés feladata volt az is, hogy Bence Judit személyében megválassza az egyesület pénzügyi számvizsgálóját.

A három évre megválasztott tisztségviselőkre Keveházi László nyugalmazott esperes, az egyesület egykori elnöke kért áldást imádságban. Az EKME szervezőtitkári feladatait hat év után átadó Szirmai Zoltánnénak pedig e szavakkal mondott köszönetet az elnökség: „Az elmúlt esztendőkben – kapcsolati tőkéit jól kamatoztatva – új előadókkal ismertetett meg bennünket, akik évközi alkalmaink, nyári konferenciáink színvonalát emelték, gazdag tartalommal töltötték meg.”

A megszokott módon tartott EKME-közgyűlést korántsem szokványos tematikus nap foglalta keretbe. Napjaink tapasztalata ihlette Jóné Jutasi Angelikának, a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala munkatársának előadását. Az Európát elárasztó menekülthullám felveti a kérdést: kell-e félnünk? Bölcsen elkerülve az aktuálpolitikai vonatkozásokat, az előadó rámutatott arra, hogy a félelem gyakran torzítja a látásunkat. A számunkra idegenben többnyire csupán ellenséget látunk. Pedig mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Európába menekültek jelentős százaléka éppen a hite miatt üldözött keresztény testvérünk. Angelika, aki három éven át Indiában, a Kodaikanal Nemzetközi Iskola multikulturális közegében szolgált, a más vallások iránti missziói felelősségre is felhívta a figyelmet, és a hallgatóságot így bátorította: „Merjünk kilépni a »biztonsági zónánkból«, ismerjük meg a másféle gondolkodású embert, hogy aztán az ő nyelvén tehessünk bizonyságot Krisztusról.”

Félelmeink leküzdésére sarkallt a bibliaolvasó Útmutató szombatra választott igéje is. A Józsuénak adott bátorítást Balicza Iván nyugalmazott budavári lelkész aktualizálta már a napot kezdő áhítatában: „Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs1,9b) Merünk-e Isten ígéreteire hagyatkozni? – tette fel a kérdést.

Szinte erre válaszul hangzott el Bálintné Kis Beáta bizonyságtétele arról, hogy minden bátortalanító körülmény ellenére hogyan indult el decemberben Kenya fővárosába, Nairobiba, az EKME által támogatott árvákhoz. Utazásáról most bővebben beszámolhatott a közgyűlés résztvevőinek, akik az egyik pártfogolttal való beszélgetését már olvashatták az Evangélikus Élet magazin első, január 10-i számában. E vízkereszti lapszámban helyezte az EKME a gyülekezeti tagok szívére a külmisszió ügyét, kérve a kenyai árvák, özvegyek és a Kongóban élő evangélikus kisdiákok között végzett szolgálat támogatását.

A szerző az EKME lelkészi elnöke.