Az imanap anyagát minden évben más-más ország asszonyai állítják össze, asszonytársaik elé tárva örömeiket és kétségeiket, reményeiket és gondjaikat, és kérik őket, hogy imádkozzanak velük és érettük. Így imádkoztunk már többek között Nyugat-Szamoáért, Madagaszkárért, Lengyelországért és 2002-ben Romániáért is.  Az idei liturgiát a francia világimanapi bizottság állította össze. Jelmondatuk: „Idegen voltam, és befogadtatok.”

Az igehirdetésében Koszta Enikő evangélikus lelkésznő az idegenek, az embertársak szeretetére hívta fel az összegyűltek figyelmét, hiszen könnyű szeretni azt, akit ismerünk, de milyen sok előítéletet táplálunk az ismeretlenekkel szemben. Ugyanakkor felhívta a fgyelmet arra is, hogy egykor Isten számon fogja rajtunk kérni mindazt, amit megtettünk vagy elmulasztottunk. Nem azt kéri számon, aminek megtételére nem adott volna alkalmat, hanem a sok drága pillanatot, amit az ember vagy meglát és cselekszik, vagy közömbösen elmegy mellette. Koszta Enikő példaként a nagy Albert Schweizert említette, aki felismerte Isten hívó szavát, és otthagyta kényelmes otthonát, hogy a messzi Afrikában a betegegnek testi és lelki gyógyúlást nyújtson.

Az igehirdetést követően minden gyülekezet egy-egy képviselője és a brassói imalánchoz csatlakozott feketehalmi nőszövetség és barcaújfalusi gyülekezet képviselői felolvasták a francia imanapi bizottság által készített imádságot. Diaképes bemutató során ismerkedhettünk meg Franciaországgal. Láthattuk gyönyörű városait, híres épületeit, megismerhettük kultúrájukat, kicsiny szeletkét híres gasztronómiájukból. Hallhattunk gondjaikról, hiszen sok a bevándorló, nagy a munkanélküliség, és sok a családon belül elkövetett erőszakot megélt nő. Velük és értük imádkoztunk.

Az istentisztelet után a gyülekezeti házban közös teázás során beszélgettünk tovább a bennünk ébredt gondolatokról.

Jövőre pedig Egyiptommal ismerkedhetünk meg.