• Mit kellett megtanulni konfirmációs vizsgára?

• Például ezt: Helló, te vagy az aki bejelölt a Facebookon, és egy bulira hívtál?

• Na ne! Nekünk ilyen válasz nem volt a káténkban! Te tényleg konfirmációs vizsgára készülsz?

• Igen, csak mi rendkívüli módom számolunk be arról, amit tanultunk!

• ????

Ez a beszélgetés könnyen megszülethetett bármely budavári konfirmandus családjában. A szülő vagy a nagyszülő kérdez, és aztán csodálkozik, hisz a hagyományos konfirmációs kátéban valóban nem volt olyan válasz, amit a gyermeke adott.

Pedig jól megtanulta a leckét. mert a budavári konfirmandusok a felkészülésük során idén is azt a módszert választották, hogy a hagyományos káté-vizsga helyett egy vizsga színdarabot mutatnak be. Ők maguk választották ki a kedves biblia történetük alapján a tékozló fiú alakját, s így született meg a Megváltott fiú című színdarab. Egy hónap állt rendelkezésünkre, hogy az általam megírt színdarabot megtanuljuk, színre vigyük. ez a hónap – természetesen a hagyományos tanulási folyamat rovására ment, de semmiképen nem kellett sajnálni ezt az időt, mert a szerepek formálása és a jelképrendszerek elmagyarázása közben nagyon sok ismeretanyagot át tudtunk adni a fiataloknak.

Felkészítő lelkészként mindig azt tartottam szem előtt, hogy a fiatalok számára, akik olyan nehezen értik meg, hogy mit jelent a konfirmáció, közösségi élmény legyen a felkészülés. S egy idő óta már az is célom, hogy a konfirmációi vizsga sem a vizsgadrukk által átjárt alkalom legyen, ahol egy elfelejtett mondat, vagy rossz válasz kínos helyzetbe hozza mind a gyermeket, mind szüleit, hanem olyan, amely tanít, elgondolkodtat és élményként megmarad a résztvevők és a hallgatók szívében.

Éppen 10 éve, hogy az első ilyen jellegű vizsgát megtartottuk a várban, amelyen Koczor Tamás által írt, a hajó szimbolikáját felhasználó jelenetet adtuk elő.

Az eddigi – különféle szimbólumokat, hasonlatokra épülő színdarabok után megszületett az első biblia jelenetet alapul vevő színdarab is: A tékozló fiú átalakított változata. Ebben két rendkívüli elem került: egyrészt a tékozló fiú mellett ott volt a jó és a rossz lelke. Belső hangként. az egyik jóra, a másik rosszra csábította őt. Másrészt a jelenet közepén – a tékozló fiú legnagyobb züllése közepette – megjelent egy fehér ruhás idegen, aki azért fáradozott, hogy a fiút haza vezesse. Ez a fehér ruhás idegen ott volt aztán a disznóvályú mellett is, de annyira megharagudott rá a gazda, hogy dühében megölte. S ekkor csendült fel a tékozló fiú legdrámaibb mondata:

Ki volt Ő, aki még a haláltól sem rettent vissza, csakhogy engem segítsen? (hosszú csend) Elmegyek és azt mondom apámnak: vétkeztem ellene és az ég ellen!

Drámai csendben fejeződött be aztán a színről a hallgatóság elé lépve a hitvallás jellegű utolsó jelenet:

Lelkész: Egy embernek volt két fia...

Kórus: Te melyik vagy,.... te melyik vagy?

Attila: Én az a gyermeke vagyok, aki békétlenséget hordozott.

Döme: Én az a gyermeke vagyok, aki a kívánságainak engedett.

Bogi: Én az a gyermeke vagyok, aki mélységbe került, bizony elveszett és megítélt ember vagyok!

Anka: Én az a gyermeke vagyok, akiért eljött az Idegen, a Szabadító, akit Jézusnak neveznek!

Gabi: Én az a gyermeke vagyok, akiért meghalt a Megváltó, hogy így mutassa meg az Atya irgalmát!

Olivér: Én az a gyermeke vagyok, akit a bűnbánat megtérésre indít!

Dani: Én az a gyermeke vagyok, akit a keresztség fürdőjében az Atya megtisztított!

Alexia: Én az a gyermeke vagyok, bűnbánatomban bűnbocsánatot nyertem!

Tomi: Én az a gyermeke vagyok, akit a legszentebb eledellel, az úrvacsorával vendégel meg!

Imsi: Én az a gyermeke vagyok, akit az háza népe közösségében biztonságban tudhatom magamat.

Bea: Én az a gyermeke vagyok, aki bátran meg merem őt szólítani az imádságban, mert bízom benne!

Viktor: Én az a gyermeke vagyok, aki hirdetem nagy tetteit, mert jó róla bizonyságot tenni!

Anna: Én az a gyermeke vagyok, aki ismerhetem az igazi szeretetet, és abból élhetek!

Kórus: És te melyik vagy?

A színdarab tanulásnak pedagógiai fontosságáról talán nem kell hangsúlyosan szólnom. Benne olyan – egymásra figyelő - attitűd igényeltetik, amely az erős izolációs folyamaton áteső társadalmunkban épp az ár ellen való úszást jelenti. Nem csak az számít, hogy mit tudok én, nem csak az számít, hogy milyen képességekkel rendelkezem, vagy milyen karizmáim vannak. hanem számít a másik is, aki olykor jobb, és ügyesebb olykor azonban gyengébb, ügyetlenebb nálam. A színdarab tanulása segít abban, hogy az elméleti tudásunk életté legyen. Biztos, hogy még a negatív karaktereket elvállaló fiatalokban is ott visszahangoztak a pozitív megoldást sugalló gondolatok és a helyes útra terelő szavak. A közösség együtt dolgozott a szülőkkel a díszleteken, a megjelenítés formáin, a zenei betéten, vagy éppen azon, hogy kitalálják, hogy mi legyen az ideális, és jelképes jelmeze egy-egy szereplőnek, amely a legjobban illik a karakteréhez.

Így a városi környezetben egymástól távol élő családok is közelebb kerülhettek egymáshoz.

Tudom, hogy van, aki a hagyományok elveszítésétől fél, amikor ilyen újításról hall. Mások pedig azt mondják, hogy nem lesz meg a fiatalok számára az a tudásanyag, amelyre később szükségük lehet. Látva azonban azt a krízist, amelyben az egész konfirmációi oktatásunk és gyakorlatunk van – a megkeresztelt gyermekeknek csupán egy kis töredéke jut el a konfirmációra – ki kell mondanunk, hogy már régen megérett a helyzet ahhoz, hogy bevett gyakorlatainkat alaposan elemezzük, és az üzenet és az evangélium csorbítása nélkül a formákat megváltoztassuk!

Öröm volt látni, hogy bibliában jártas, gyülekezeti életben otthonosan mozgó családok is miként csodálkoztak rá az üzenet korszerűségére és aktualitására, mert megtapasztalták, hogy erre a kérdésre, te melyik vagy? – válaszolni kell. A hitvallásunkat ez a válasz teheti erőssé!

A teljes jelenet megtekinthető a Facebookon: