Akkor marad meg egy gyülekezet, ha együtt tud imádkozni és együtt ver a szívük Isten szívével és egymáséival.

Magyar iskolásaink és óvodásaink, vasárnapi iskolásaink énekeltek Simon Judit tanító segítségével, valamint fiataljaink áldó igéket olvastak fel, jelezvén, hogy szeretik gyülekezetünket. Pekár Bella, Elike, Lacika, Szabó Ádám, Vásárhelyi Zoárdka, Benedek, Dezső Mónika és Tamásy Viola a liturgiában is segítők voltak. Tamásy Márton orgonajátékával tette széppé az istentiszteletet.

Ezután a hívők, azazhogy az ebédre bejelentkezett vendégek lefáradtak a szépen feldíszített terembe, ahol terített asztalsorok várták őket. Többen eljöttek más egyházaktól és a magyar szervezetek vezetőségétől is. Végül is több mint nyolcvan személy jött össze megünnepelni az utolsó amerikai evangélikus gyülekezet fennállását. A finom borjúpaprikás illata már csiklandozta a vendégsereg orrát, ezért igyekeztek gyorsan helyet foglalni, hogy minél gyorsabban tálalhassák a forró húslevest. A szokásos asztali áldás után máris megkezdődött a tálalás. Ebédidő alatt Hegedeős Kálmán halk hangulatzenével szolgált, s a jelenlévők élénk társalgásba vegyültek. A második fogás után, azaz a borjúpaprikás után egy óriási dobostortára lett figyelmes a vendégsereg, melyet az oltáregylet tagjai adományoztak a jubileumi ebédre.

Ebéd után a zene is tempót váltott, a közönség kedvenc dalait és nótáit játszotta, magával ragadva és éneklésre késztetve a jubiláló közönséget. Nt. Tamásy Éva megköszönte a séfeknek, Megyimóri Marikának és Jánosnak, Hargitai Mónikának és Istvánnak, Tóthné Ovos Máriának, Temesvári Istvánnak és a közreműködőknek áldozatos munkájukat. Reméljük, a gyülekezet még hosszú évekig tud ilyen lelkesedéssel ünnepelni.

SOLI DEO GLORIA