Az istentisztelet elején Csonka Zsuzsana és id. Kutyej Pál lelkészek köszöntötték az egybegyűlteket.

Gáncs Péter prédikációjában a csodálatos halfogás történetén keresztül a reménység apostolát, Pétert állította példaként a pitvarosi és az 1947-es lakosságcsere során kitelepített szlovák vendégek elé: Péter bizalma, reménysége a pitvarosi evangélikusok számára is példa és remény lehet. 

A falu szlovák evangélikus lakosságának döntő többségét Csehszlovákiába telepítették, helyükre magyar katolikusokat telepítve, így az egykor mintegy kétezer lelket számláló evangélikus gyülekezet mintegy tíz százalékára zsugorodott, ami az utóbbi évtizedekben tovább csökkent. Mára az evangélikus gyülekezetet mindössze mintegy harminc egyházfenntartó alkotja. Az igehirdető mégis a reményről beszélt, hiszen bár kicsi, de él és élni akar a gyülekezet, amit a szép számú hittanos és a frissen felújított gyülekezeti ház is példáz.

A püspök hangsúlyozta, hogy az egyház küldetése hidakat építeni akkor is, amikor a környezetünben csak rombolják őket. Erre a hídépítésre ragyogó példa, hogy a lakosságcsere során kitelepített szlovákok és leszármazottjaik a mai pitvarosiakkal közös sátor alatt szeretetben képesek együtt ünnepeli. Ilyen alkalom lesz az 5. Szlovák Evangélikus Egyházi Napok rendezvénye Békéscsabán, ahová mintegy kétezer szlovák evangélikust várnak hazánkból és a környező országokból, valamint jelentős esemény lesz a Föld Sója Találkozó Budapesten, amely az egész Közép-Európa evangélikusságát szólítja meg.

Az egybegyülteket köszöntötte Igor Furdík békéscsabai szlovák főkonzul, aki azt az élményét osztotta meg a jelenlévőkkel, hogy bár nem értette a magyar nyelven hangzó prédikációt, már idősebb Kutyej Pál fordítása előtt is sejtette, miről volt szó. Vagyis nem az számít, hogy milyen nyelven, hanem, hogy miről beszélünk!

Radosné Lengyel Anna évek óta a pitvarosi gyülekezet egyházfenntartó tagja és presbitere. Felügyelői látogatásai során példának szánta döntését, hogy az egyházfenntartói járulék fizetésével ne egy jómódú budai gyülekezetet, hanem a nehézsorsú pitvarosi evangélikusokat támogassa. Az egyházkerületi felügyelő az ünnepi istentiszteleten így pitvarosiként köszönthette a vendégeket. Arra bíztatva őket, hogy alakítsanak élő rendszeres kapcsolatot a helyi és az elszármazott evangélikusok között, hiszen ahogy Szlovákiában is szülőföldjükként emlékeznek Pitvarosra, az itthon maradottak sem felejtik el a a távolba szakadt földijeiket.

Hat áttelepült, szlovákoknak otthont adó gyülekezet üdvözletét hozta Lukačovsá Andrea diószegi lelkésznő, hangsúlyozva, hogy tovább él az innen magukkal vitt lélek a Pitvarosról elszármazott szlovákokban.

A köszöntések sorát az evangélikus gyülekezet felügyelője, Dénes Erzsébet és a gyülekezettel jó ökumenikus kapcsolatokat ápoló Kosuba Róbert római katolikus atya zárta, aki gyülekezetének tagjaival érkezett az egész falu számára fontos alkalomra. A plébános fontosak tartja a múlt megismerését és ápolását, de bíztatott arra, hogy a jelenben és a jövő felé fordulva kell együtt munkálkodniuk.