Szörnyűségeket követnek el a keresztényekkel szemben világszerte, ám Európa a füle botját sem mozdítja. Az a célunk, hogy a színház eszközeivel képviseljük Európa kereszténységét – azon belül is a magyar kereszténységet –, és rávilágítsunk a fontosságára – nyilatkozta Dörner György a budapesti harmadik keresztény színházi fesztiválról. A keresztény értékekre való figyelemfelhívás valóban fontos, megkérdőjelezhetetlen feladat, akár színházi előadásokkal is, ám mindez csak akkor lehet sikeres, ha a produkciók a legmagasabb minőséget képviselik. Sajnos ez az idei keresztény színházi fesztivál darabjairól nem volt minden esetben elmondható.

Isteni színjáték

Érdemes már az elején tisztázni, hogy a rendezvénysorozat a maga nemében egyedülálló, hiszen Európában nincs olyan találkozó, amelyen csak keresztény színházak darabjait vagy bibliai témájú előadásokat mutatnának be. Óhatatlanul felvetődik tehát a kérdés: véletlen ez? Szükség van egyáltalán keresztény témájú előadások összegyűjtésére? Hiszen Az ember tragédiája vagy Dante Isteni színjátéka „hivatalosan” nem keresztény mű, mégis, ki merné azt mondani, hogy ezekben az alkotásokban nem az emberi lét értékeivel – a hittel, a szeretettel, a becsülettel, a hagyomány kérdésével – foglalkoznak? A vallási tematikájú előadások gyökerei a késő középkorig, a misztériumjátékokig nyúlnak vissza, amelyekben bibliai történetekből merített jeleneteket dolgoztak fel. A 13–14. századi színjátékok kikerültek a templomból a főtérre, majd a piactérre, és hamar nemzeti nyelvűvé is váltak. A karácsonyi és a húsvéti játékokat újabbak követték, amelyeknek már nem volt liturgikus eredetük. A misztériumjátékokat a városi polgárság adta elő a papság és iskolamesterek közreműködésével, és érdemes tudni azt is, hogy Magyarországon így alakult ki később a betlehemezés is.

Keresztény Broadway

Kifejezetten keresztény színházból nem sok van a világban, mondhatjuk, alig akad. Egy igazán nagy sikerű társulat dolgozik az Amerikai Egyesült Államokban.

A magát „Keresztény Broadwaynak” tituláló Sight & Sound Theatre 1976 óta létezik. Az észak-amerikai kezdeményezésnek több mint százezer kedvelője van a Facebookon, és valóban látványos, Disney-musicaleket megszégyenítő produkciókat ad elő Mózesről, Sámsonról, Jónásról vagy épp Józsefről.

A Missouriban és Pennsylvaniában található Sight & Sound Színházak célja az – amint írják magukról –, hogy magas színvonalon keltsék életre a bibliai történeteket Isten dicsőségére, s hogy ezáltal nézőikben hitet is ébresszenek, mélyítsenek.

Az Egyesült Államokban ezenkívül országszerte van Christian Youth Theater (Keresztény Ifjúsági Színház) is, ezekben zsidó-keresztény szellemben, de nem egyházhoz kötődve tanítják színészmesterségre a gyerekeket, bízva abban, hogy ezáltal döntési képességüket, istenképüket, pozitív életképüket is fejlesztik. Nem kell azonban a tengerentúlra mennünk ahhoz, hogy keresztény színházat találjunk – Európában, sőt Magyarországon is van. Egyházunk kiemelkedő tehetségű tagja, Udvaros Béla rendező alapította meg az evangélikus egyház által is támogatott Evangélium Színházat, amelynek húsz éven át igazgatója is volt. A társulat két évtizedes működése során harminc darabot vitt színre, – olyan szerzőktől, mint Németh László, Tamási Áron, Illyés Gyula, Márai Sándor, Madách Imre, George Bernard Shaw –, és félezernél is több előadást tartottak szerte a Kárpát-medencében.

Az Evangélium Színház sajnos már – az ikonikus és lelkes vezető visszavonulása miatt – nem működik. Viszont Jézus életét, bibliai történeteket bemutató, látványos műveket továbbra is láthatunk máshol. A Jézus Krisztus szupersztár jelenleg Kaposváron látható Bozsik Yvette rendezésében, és remek. Stephen Schwartz és John-Michael Tebelak Godspell című musicalje, minden idők egyik legjobb zenés evangéliumi története épp Tatabányán látható, és minden konfirmandus- vagy hittanoscsoport figyelmét fel kellene hívni rá. Ezenkívül nem mehetünk el a protestáns szemmel persze nem igazán vállalható Mária evangéliuma (Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi) vagy Szarka Tamás és Vidnyánszky Attila mind látványban, mind történetében izgalmas Mária musicalje mellett sem.

Költő vagyok, és katolikus

De térjünk vissza az Újszínházban megrendezett fesztiválhoz, amelynek programjában a prózai előadások mellett táncjátékok, templomi koncertek és még szakmai beszélgetések is helyet kaptak. A nyitóelőadás Kocsis István A királynő aranyból van című, Stuart Mária uralkodását és hitvitáit bemutató drámája volt. Nagy Viktor rendezése és a kiváló színészek játéka egész végig lekötötte a figyelmet, de Koncz Andrea sajnos bájos külseje ellenére sem mondható erős Stuart Máriának, és az utolsó tizenöt perc füstben való kúszás-mászásáért is kár…

Bornemisza Péter Magyar Elektra című darabja a Forrás, az Evangélium és a Soproni Petőfi Színház közreműködésével idézte fel igazán a misztériumjátékok világát, sajnos azonban egy vidéki műkedvelő társulat szintjén. Az olasz 369gradi társulat A rózsafüzér című fekete meséje viszont ma is találó történetet dolgozott fel egy zsarnok, bigott anyáról és négy lányáról, izgalmas látványt és olykor egészen furcsa zenei világot idézve, mégis élményt szerezve a nézőknek.

Orosz Dániel, az Újszínház marketingvezetője elmondta, hogy a fesztivállal „a „mentés és a hiánypótlás a cél”, és jövőre szeretnének még szélesebb spektrumból vá- lasztani, azaz nyitni. Idén Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek és Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár vállalta a keresztény színházi fesztivál fővédnökségét, de sajnos a minőségre ez nem lehetett befolyással. Annyit mindenesetre jelez, hogy van igény valódi értékeket közvetítő előadásokra, ezeket az értékeket azonban nem csupán és nem feltétlenül a keresztény témájú előadások képviselik.

„Pontosítsunk. Költő vagyok, és katolikus. Véleményem szerint a katolicizmus tulajdonképpen nem más, mint elfogadása annak, hogy az ember menthetetlenül térben és időben él. Azt, hogy »katolikus költő« vagyok, nem hiszem. […] Mert a költészet sokkal inkább gyónás, mint prédikáció…” – mondta Pilinszky János. A keresztény színházakra és előadásokra vonatkozóan is ehhez hasonló párhuzamot tudok elképzelni, mert először van a színház, a magas minőséget képviselő, mély, elgondolkodtató előadásokat bemutató teátrum, és csak utána jöhet a keresztény jelző. Mert az előbbi hiányában a keresztény szó csak eltávolít. Nem közelebb hoz, nem értéket képvisel, hanem csupán egy jelző.

Sinkovits Imre mondta: „Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm.” A Kossuth-díjas színész mondata, úgy gondolom, máig érvényes, mert egy Shakespeare- vagy Sütő András-mű által is válhatunk jobbá. Ha azonban kimondottan keresztény témát viszünk színpadra, akkor különösen fontos a minőség, az érzékenység. „Nem vagyunk szentfazekak, a kereszténységet átélhető, mindenkihez szóló történeteken keresztül szeretnénk bemutatni” – mondta idén Dörner György színházigazgató. Csak remélni lehet, hogy jövőre jobb, igazán lehengerlő színdarabokat sikerül összegyűjteni a fesztiválra. Mert a keresztény témájú, de gyenge minőségű előadások nemcsak hogy nem teszik jobbá az embereket, de – megkockáztatom – a kereszténység ügyét sem viszik előre. És a színháztól is elvehetik (legalábbis egy időre) a kedvet.  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 23. számában jelent meg, 2016. június 12-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.