Nem csak azért, mert idén is izgalmas programokkal várták a szervezők a 12–18 éves evangélikus fiatalokat, hanem főleg azért, mert az évek alatt barátságok alakultak ki az ország számtalan evangélikus közösségéből érkező fiatalok között és az internet adta kapcsolattartás után végre eljött újra a találkozás lehetősége. Természetesen a régi táborozók mellett az idei évben is voltak olyanok, akik először vettek részt a programsorozaton, sőt a tavalyi évhez hasonlóan idén is akadt pár fiatal, aki először lépett evangélikus közösségbe barátaik hívása révén.

„Én még sosem voltam áhítaton, de nagyon élvezem az énekeket, már fejből tudom az összest” – mondta mosolyogva az egyik még meg nem keresztelt táborozó, akit unokatestvére hívott Bánkra.

A szervezők nagy előkészülettel kezdtek neki a tábor szervezésének, és céljuk az előbb leírtak alapján az volt, hogy egyszerre lehessen a tábor befogadó közeg azon fiatalok számára, akik először találkoznak az Istennel és egyszerre legyen élmény azon táborozóknak, akik megkonfirmálkodva talán épp a rájuk koncentráló figyelmet és programokat hiányolják otthoni gyülekezeteikben.

Mindez persze hatalmas felelősséget is ró a tábor lelki vezetőjére, Pongrácz Máté kaposvári lelkészre, aki a Tékozló fiú történetét állította az idei tábor középpontjába. A fiatalok a példázat alapján beszélgettek az elkényeztetettségről, a nagyvilági életstílusról, a megalázottságról, a visszatérés lehetőségéről és végül a befogadás csodájáról és arról, hogy az Isten mindig lehetőséget ad a hozzá való közeledésre, a vele való találkozásra. Az áhítatok tartásában Hegedűs Gábor és Sánta József teológusok, Balázs Viktória, Csadó Balázs és Bajnóczi Márió lelkészek segédkeztek.

Az igével foglalkozó délelőttöket követően délután minden nap rengeteg játékra, kirándulásra, kalandparkban való mászásra és a Bánki-tóban való fürdésre is sor kerülhetett. A helyi focipályán megrendezett vizicsata vagy „parasztpaintball”-játék mellett hatalmas érdeklődést váltott ki idén is az éjszakai túlélő túra, a hegyről csúszás vagy a „Konyhafőnök” címet viselő főzőjáték, ahol a csapatok meghatározott alapanyagok felhasználásával készíthettek finomabbnál finomabb bográcsban készült ételeket.

A sok játék és nevetés mellett az idei tábor csúcspontja a vasárnap 11 órakor megtartott záró istentisztelet volt, ahol Balázs Viktória bánki lelkésznő tábor felé forduló nyitottsága révén (amely megmutatkozott egész héten a helyi gyülekezeti tagok és a lelkésznő rengeteg apróbb vagy nagyobb segítségében) lehetőség volt közös éneklésre a templomban, valamint arra, hogy a liturgia szolgálatában részt vehessenek a tábor fiataljai. A zsúfolásig megtelt templomban nem volt fontos ki honnan érkezett, csak az, hogy Krisztusban egyek vagyunk!

A prédikációban Pongrácz Máté lelkész kiemelte, mindannyian tékozló fiúk vagyunk, a kérdés csak az, melyik életszakaszában tart most a tékozló fiú. De bárhol is járunk egyet fontos tudni: Az Atya szeret minket és vár magához.

Az istentisztelet végén mindenki elindult hazafelé, sok-sok élménnyel és Isten-találkozással, de egy mondat minden búcsúzás végén ugyanaz volt: Jövőre találkozunk! Adja Isten, hogy így legyen és jövőre újra összegyűlhessen közel száz fiatal Bánkon, hogy Istenről hallhasson és az evangélikus egyház fiatalokat befogadó arcával találkozhasson.