Előkerültek a ládafiából a féltett darabok, s bár foszladoznak a mellények és a kötények, szakadnak az évszázados szalagok, a barcasági csángó lányok és asszonyok büszkén mutatták az egykori örökségeket vagy a nemrégiben varrt viseletet. Az iskolás lányok rekonstruált hámos rokolyája a pedagógusok hagyományátadásának áldásos eredményét tárta elénk. A tárgyi bizonyítékok mellett pedig ott volt a szintén újjáéledt szövő-, illetve ötvösművészet. Czimbor Izabella ma az egyedüli művelője annak az egykori mintagazdag hagyománynak, amelynek darabjai még az angol királyi udvarba is eljutottak. Sipos Gaudi István bogláros övei és kösöntyűi már több lány és asszony ékességei, s míg a 19. században a csángó magyarok is a szász ötvösökhöz mentek megvásárolni ezen díszeket, most az irány megfordulhat. Talán a kivándorolt szászok is éppen Sipos Gaudi Istvánt fogják keresni, hogy pótolják az egykori viseleti darabokat.