Csend, amelynek mégis hangja van. Teológiai tartalom, bibliai üzenet, amely kimozdul a fixnek gondolt kerékvágásból, és meglepő mondanivalóval szólal meg. Lelkészi közösség – hogy azt ne mondjuk, fraternitás –, amely képes eltűrni és elhordozni egymást, sőt rádöbbenni, egész jó egy üdítően vagy bosszantóan sokszínű közösségbe tartozni.

Szeretett volna ez a konferencia lehetőséget kínálni a közös gondolkodásra. Szellemi erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a reformátori teológia gyakran inkább jelszóként ismert, klasszikus mondatai úgy bontakozzanak ki előttünk eredeti értelmükben, hogy rá kelljen döbbennünk: ezek a szavak jelen időben is megszólalnak. Képesek megtörni a „mindent jobban tudunk”, a „semmit sem tudunk”, sőt a „nem is érdekel” csendjét. A reformáció szellemi felfedezések, tartalmak hihetetlen áramlását jelentette a maga idejében. Szellemi, teológiai erőfeszítések nélkül lehetetlen, vagy inkább nem érdemes megemlékeznünk róla. A déli kerületi munkaévkezdés a gazdag ünneplés érdekében kínált fejtörést, továbbgondolást, szembesülést négy reformátori teológiai témakörben.

• Mit üzen nekünk Luther kettős kormányzásról szóló tanítása? Hogyan viszonyul egymáshoz egyház és világ? Hol a határ, amikor mindenképp meg kell szólalni?
• Mit tanácsolt valójában Luther, amikor azt írta Melanchthonnak: vétkezz bátran? Semmiképp sem jelszó ez, hanem egy felismert igazság aktualizálása annak érdekében, hogy valaki megtalálja a saját útját.
• Mit jelent üres kézzel, koldusként állni Isten előtt életünk közepén vagy végén? Mit érünk mi, lelkészek a társadalom szemében, önmagunk előtt, és hogyan éljük meg, hogy hiánylényekként Isten ingyen kegyelmére, kapcsolatra szorulunk?
• Micsoda merész és kockázatos dolog a keresztény szabadság, amely az evangéliumban tárul fel, és képes felszabadítani még arra is, hogy lemondjunk a nekünk járó szabadságról!

A kemény teológiai falatokat színes, vidám, vagy elmélyült műhelymunka oldotta. Egyetlen bibliai történetet, a tékozló fiúról szóló jézusi példázatot élte meg nyolcvan lelkész a bibliodráma nyelvén, önismereti csoportokban, az élménypedagógia eszköztárával, a hivatásgondozás útján és nem megszokott bibliaolvasó módszerek segítségével. A lélek táplálását mindezeken túl a reformáció klasszikus igéinek friss, ránk néző megszólalása biztosította a reggeli és esti áhítatokon, valamint az úrvacsora közösségében.

Mint minden munkaévkezdő konferencián, úgy idén is szembesültünk aktuális tennivalókkal, ránk váró feladatokkal, rendelkezésre álló segédeszközökkel, programokkal, küszködtünk az épp aktuális problémák kibeszélésével, megvitatásával, és nem utolsó sorban élveztük azt a sajátos kapcsolatot, ami összeköti a lelkészeket.

Akik pedig a legtöbbet tették a konferencia erős tartalmáért és jó atmoszférájáért: az előadók (Gáncs Péter, Béres Tamás, Szabó B. András, Lubomir Batka pozsonyi professzor, akinek angol nyelvű előadását Bácskai Károly tolmácsolta), a csoportvezetők (Benkóczy Péter, Nyáry Péter, Vizyné Fodor Ildikó, Sefcsik Zoltán, Szabóné Mátrai Marianna), az igehirdetők (Deák László, Kendeh K. Péter, Lupták György, Hajduch-Szmola Patrik, Seben Glória) és a zenészek (Hajduch-Szmola Patrik, Aradi András, Aradi György, Szabó Szilárd, Kecsekméti Pál).

Kezdődjön és folytatódjon ez a munkaév a reformáció jegyében! Tapasztaljuk meg, hogy az evangélium valóban Isten ereje a mi üdvösségünkre.