A forgalmas kőbányai Kőrösi Csoma Sándor úttól nem messze, jól láthatóan, mégis kissé rejtve található a kerület evangélikus gyülekezetének temploma. A Kápolna utca 14. szám alatti, hegyes háromszög alakú telekre nyolcvanöt éve, 1931 őszére épült fel a főváros – és az ország – egyik első modern kori kerek temploma, igaz, első látásra e forma alig felfedezhető. Bolla Zoltán lapunkban is méltatott, nemrég elektronikus formában megjelent hiánypótló könyve, A magyar art deco építészet című kiadványban is megtalálható, egy berlini víztoronnyal párhuzamba állítva: Frecska János építész feltehetően tájékozott volt a nemzetközi folyamatokat illetően, hiszen a királyi felső ipariskola tanára is volt (ennek jogutódja a gödöllői egyetem Ybl Miklós-kara). A templom külső burkolata a köznyelvben klinkertéglának nevezett, itt sötétre égetett darabokból készült – ez is például az északnémet szokásokhoz köti –, tornya mint egy világítótorony – funkciójához talán ez a hasonlat illik jobban –, gyülekezeti tere pedig emögött bárkaként domborodik ki két oldalra, mögötte-mellette a lelkészi hivatal és más helyiségek vannak. A tervező ezzel ügyesen oldotta meg a háromszögű telek problémáját, emellett az ablakosztások és a vízszintes hangsúlyok remek arányúak. A letisztult, Bolla Zoltán által a streamline (áramvonalas) art decóként említett formának megfelelő templom a második világháborúban, illetve 1956-ban is megsérült, tornyát csak 1991-re tudták újjáépíteni, csúcsának eredeti formáját némileg megváltoztatva. A régi fotókon láthatóhoz képest talán kissé ügyetlenebb, bár elfogadható az új képe. 

Győry Aranka 1935-ös, Evangélikus templomművészet Budapesten című, az egyház honlapján digitalizálva fellelhető kötete érdekes forrás a kőbányai istenháza történetéhez. Felidézi, hogy a periférián található városrészben a huszadik század elejére növekedett meg annyira az evangélikusok száma, hogy szükség volt gyülekezeti térre. A mai Vajda Péter úton máig látható ennek nyoma: bár a Józsefvároshoz tartozik, mégis itt kaptak egy néhai tornatermet a múlt század elején, mellé a harmincas évekre húztak fel egy tornyot. A bauxitbeton szerkezete miatt műszaki műemlékként árválkodó, az olasz novecento világát idéző, izgalmas megjelenésű építmény mellől már rég elbontották a néhai templomocskát – amely a Kádár-korban raktár volt –, sorsa kérdéses. 

Az evangélikus gyülekezet még az első világháború előtt kapott egy telket Kőbányán is a várostól az új templomhoz, és bár megindult a gyűjtés, az infláció elvitte az összeget. Később, a húszas években indult újra a szervezkedés, miután a fővárosi javaslat, hogy Angyalföldön épüljön az evangélikusoknak templom, amelyet a reformátusok is használhatnának, Kőbányán pedig a reformátusokét használhatnák az előbbiek, kudarcba fulladt. A régi telket visszavette a főváros, a gyülekezet pedig megvette a Kápolna utcait, ahol adományokból, állami támogatásokból az 1928-as tervpályázat után 1930 húsvétja után tették le az alapkövet, és alig másfél év (!) múlva, 1931 októberében fel is szentelték ezt a különleges, bárkaszerű istenházát.

A fővárosi helyi védettséget élvező, az elmúlt években folyamatosan, pályázatokból megújuló épület – kicserélték az ablakokat, műszaki korszerűsítéseket végeztek – tervezője, Frecska János talán még a szakma előtt is kevésbé ismert, a nagy nevek árnyékában élt a korszakban is, a források is szűkösek. Ismert épületei egyike a nyolcvanas években bau­xitbeton szerkezetére hivatkozva lebontott győri postapalota: ez neobarokk jellegű, de a homlokzati síkból alig kiugró tagolásai, hangsúlyos, geometrikus szerkesztettsége miatt talán inkább az art decóhoz sorolható volt. A nemrég példásan felújított, várkastélyszerű mezőtúri tűzoltólaktanyát is ő tervezte.