Az idén rajtunk volt a sor, mi – 32 diák és két kísérő – indultunk nagy lelkesedéssel az igencsak hosszú útnak. Utunk első állomása Luxemburg fővárosa volt, ahol egy volt vajdás diákunk volt segítségünkre, és bemutatta ezt a csodaszép várost. Sétáltunk az óvárosban, megnéztük a belváros nevezetességeit, a hercegi palotát, majd megismerkedtünk a banknegyed látnivalóival. Itt található Európa legszebb filharmóniája, az EU titkárságai és most épül az Európa Parlament új épületszárnya.

Délután érkeztünk meg Wittlichbe, ahol már vártak bennünket a német diákok szüleikkel együtt. Sokan már ismerősként üdvözölték egymást, de volt, akik még csak a Facebookon keresztül ismerkedtek meg.

A hétvégét mindenki a vendégfogadó családdal töltötte. Sokan felkerestek közeli városokat, meglátogattak egy-egy Weinfestet, de olyanok is akadtak, akik fürdőbe mentek vagy közösen bowlingoztak. Egyszóval: mindenki jól érezte magát, gyakorolhatta a német nyelvet.

Hétfőn reggel az iskola igazgatója, Wolfgang Mayer köszöntött bennünket. A délelőttöt mindenki partnerével töltötte és órákat látogatott. Délután az iskola udvarán sportolni lehetett, röpi- és focimeccsek zajlottak németek és magyarok között. Közben egy német tanuló, David finom kolbászt grillezett, amihez a szülők ízletes salátákat készítettek. Jól telt az első közös nap.

Kedden Trierbe kirándultunk, ahol az idegenvezető bemutatta az egyik legrégibb német város római kori történelmi emlékeit: a Porta Nigrát, a Frauenkirchét, a Basilikát. Egy kis szabad pihenő után indultunk Bernkastelbe, ahol egy csodálatosnak ígérkező hajókirándulás várt ránk a Mosel folyón. A folyó völgye, a ragyogó napsütés, a szőlőhegyek, a part menti kis falvak szépsége elkápráztatott bennünket. Még egy zsilipelésnek is részesei lehettünk!

Szerdán ismét az iskolában töltöttük a délelőttöt, majd délután mindenki kedvére válogathatott a szabad programok közül: wittlichi városnézés, vásárolgatás, séta a folyó mentén.

Csütörtökön ismét kiránduláson vehettünk részt. Németország egyik legszebb, legrégibb városába látogattuk el, Bernkastel-Kuesba. Csereiskolánk a Cusanus nevet viseli, ugyanis a 15. században élt német bíboros, teológus, filozófus, jog- és természettudós itt született és nevét viseli az itt található Cusanusstift-Hospital. Ebben a karitatív intézményben mindig 33 idős emberről gondoskodnak, ami a szellem jellegére is utal. Lehetőségünk nyílt betekinteni az ódon falak közé, megnézni a világhírű könyvtárat, kápolnát, ahol Nikolaus Cusanus szíve is nyugszik. A Hospitalban tett látogatás után az egyik vendégfogadó család édesapja, Herr Schenk kalauzolt el bennünket a városban. Először megnéztük a főtér gyönyörű faszerkezetes házait, melyek közül a legérdekesebb az 1406-ban épült „Spitzhaus” volt. Mivel Bernkastel borvidék, így utunk végén egy borászokat képző intézménybe látogattunk. Sok érdekességet megtudtunk a borkészítés folyamatáról, technológiájáról. A bemutató végén megkóstolhattuk az itt készült finom moseli fehérbort.

Elérkezett az utolsó este, amikor közös vacsorával és közös énekléssel, zenéléssel koronáztuk meg az együtt töltött egy hetet.

A péntek reggeli búcsú mindig nagyon nehéz, mert egy hét alatt igazi barátságok szövődtek. Sokan tettek ígéretet egymásnak, hogy a nyáron ismét találkozni fognak, de legkésőbb jövő szeptemberben. Addig marad a Facebook, az e-mail, a telefon.

Hazafelé is terveztünk programot, a világhírű neuschwansteini kastélyba látogattunk. Nem véletlen, hogy ez a kastély oly sok embernek megtetszett, még Walt Disneyt is megihlette logója elkészítésénél.

Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. Az itt töltött egy hét nem csak a nyelvgyakorlás szempontjából volt hasznos, hanem azért is, mert betekinthettünk nagyon kedves, vendégszerető családok mindennapjaiba, megismerhettük hagyományaikat és barátságokat köthettünk.

Mindenkinek köszönjük a támogatást, a Vajda Péter Alapítványnak, az öregdiákoknak, a szülői szervezetnek, és nem utolsó sorban a szülőknek, akik lehetővé tették számunkra ezt a csodálatos hetet a Mosel folyó völgyében.