reménység

„Én nem félek semmitől, Jézus úgyis megvéd” – hallottam egy keresztény ismerősöm elsöprő erejű kijelentését, és menten el is süllyedtem szégyenemben, hogy én bizony igen. Talán rosszul csinálok valamit, vagy nem hiszek eléggé, és még csak el sem tudnám játszani ezt a fajta biztonságérzetet… Vagy őszintétlenség volt a szájából, képmutatás? Nem ünneprontó átgondolni, sőt, hasznos tudás lehet, hogy bár az ige szerint valóban „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (2Tim 1,7), de a józanságét igen.

A családtag elvesztése normális esetben nagy megrázkódtatás. Gyászolunk, és elsősorban a halálra asszociálunk. Elementáris erejű veszteség, jóvátehetetlen, de gyógyítható. Gyógyszere kizárólag az igaz, tiszta, szent reménység. Az a reménység, amely a temető kerítésénél távolabbra irányítja lelki figyelmünket. Az pedig nem a közhelyek egyik legnagyobbika, nem az idő.

Budapest – Mi a reménység lényege a klímaváltozás korában? Hogyan formálja a teológia a környezeti kihívásokra válaszoló cselekedeteinket? Milyen kritériumok mentén lesz a reménység hatékony? Ezekre a kérdésekre fókuszáltak a 2017. augusztus 28–29-én rendezett ECEN szemináriumon Budapesten, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában.