május

Az elmúlt hetek eseményei mindannyiunknak több mint zavarba ejtők voltak. A járvány terjedése, a kijárási korlátozás lakásunk falai közé zárt minket, hirtelen megszokott elfoglaltságaink estek ki, emberi kapcsolataink szűkültek be. Sokan nem tudnak mit kezdeni az üressé lett idővel, és eluralkodik rajtuk a magatehetetlenség, a céltalanság, a félelem érzése. De mindeközben nem szabad elfejtenünk, hogy mire hívott el minket Urunk Jézus: hogy só és világosság legyünk. Ne felejtsük el azt sem, hogy ebben a helyzetben is lehetünk Jézus hordozói és képviselői.

A Jóisten úgy teremtette az embert, hogy minden életfunkciójához örömöt rendelt. Nemcsak azért eszünk-iszunk, hogy vegetálva a testünket életben tartsuk. A szomjoltáson túl élvezzük az ételek-italok ízét, illatát, nem is beszélve az ünnepi, megterített asztal esztétikai élvezetet is nyújtó tálalásáról. Fajfenntartásunk sem csak ösztönös kielégülés. Sőt! Jó érzéssel tölt el még a büntetésből ránk mért, orcánk verítékével végzett munka is.