templomok

Az elhúzódó korlátozások miatt kézzelfoghatóvá vált az emberek türelmetlensége a közelmúltban. Vérmérséklettől, anyagi lehetőségektől, talán politikai meggyőződéstől is függően változott, hogy ki hogyan élte meg türelmetlenségét. Valaki Dominikára utazott, és posztolta a közösségi hálón, hogy ott mindent szabad. Más tüntetésre ment, megint más pedig a törvényesség keretei között igyekezett megtalálni a hétköznapi élet lehetőségeit. Nagy Zoltán lelkész írása a templomok újranyitása apropójából a Kötőszó blogról.

„Az emberek lelki szempontból is kiéhezettek arra, hogy újra személyesen részt vehessenek a templomi alkalmakon” – fogalmazott néhány napja dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, amikor az M1 televíziós csatorna egyik műsorában a templomok újranyitása kapcsán készítettek vele interjút.

A művészettörténeti kutatásban mára elterjedt az a felismerés, hogy nem véletlen az, hogy a Németország és Hollandia területén álló evangélikus templomokban több középkori emlékanyag – liturgikus felszerelés – maradt meg épen, mint más felekezetű templomokban. Az ok egyszerű: a régiségek megőrzése kifejezi a kontinuitást, a folytonosságot az apostoli egyház és az evangélikus egyház között. Ennek megfelelően – a lutheri tanításon alapulva – az evangélikusság mindig is megvédendő örökségként tekintett az elődeitől reá hagyott értékeire: ezt láthatjuk az erdélyi templomokra tekintve is.