ellenségszeretet

Lehet-e, tudhatunk-e olyan embert szeretni, akivel nemcsak nem értünk egyet, hanem tudjuk róla, hogy a békességünkre, javainkra vagy egyenesen az életünkre tör? Jogos-e az a parancs, mely mégis ezt várja el tőlünk? Mennyire kell ezt elfogadnunk? Korunk talán egyik legkevésbé emlegetett teológiai fogalma az ellenségszeretet. Mit kezdünk vele, ha őszintén bevallva sokszor nemhogy az ellenség iránti szeretet, de a vendégszeretet, sőt még a szűk családi szeretet sem sugárzik át az életünkön?