Oláh Róbert

Budapest – Úgy nőttem fel, hogy a szüleim napi kis munkákból tartották el a családot – emlékszik vissza gyermekkorára a jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház központjában másokat patronáló munkatársként dolgozó roma értelmiségi fiatalember. Kisfiúként maga is sokat járt a szüleivel „napszámba”. – Körbenéztem és azt láttam, ez nem egy olyan élet, amit az ember magának kívánna. Gyerekként megfogadtam, hogy inkább tanulok, hogy ne kelljen majd 40-50 évesen is még kint lenni a földeken.