Kocsár Miklós

Tanár úr szerette a rendet, nem csupán az óráin, hanem a zeneszerzésben is. Mindennek megvolt a maga ideje. Első évemben egy vonósnégyessel izzadtam. Mivel ekkor még tanár úr nem engedte a duónál nagyobb formációra való komponálást, nem mertem neki megmutatni (arról pedig aztán soha nem is tudott, hogy akkor már szimfóniát is kezdtem komponálni, amelynek a 30. üteme után tört bele a bicskám. És egy opera is eljutott a 10. ütemig). De vettem a bátorságot, és kitettem az akkor már hetek óta komponált vonósnégyes partitúráját. Éppen Pendereckit tanulmányoztam, és a lengyel zeneszerzők gyakoroltak rám nagy hatást. Ennek jegyében – és stílusában – íródott milliméter papírra a vonósnégyes. Amikor a tanár úr meglátta, azt mondta, hogy tegyem el. Nem nézi meg.

Egy éve, augusztus 29-én hunyt el a református származású Kocsár Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész. Hangszeres művei mellett számtalan kórusművet komponált, melyek közül kimagaslanak a Nagy László verseire komponált darabok. Közülük egy művel és a szerző 75 éves születésnapjára rendezett ünnepi hangversennyel emlékezünk a mesterre a Zákeus Média Centrum felvételeivel.