Lélekkel

Mindenünnen azt hallom, olvasom, hogy ez a karácsony és szilveszter más lesz, mint az eddigiek. A Covid-19 járvány miatt kénytelenek vagyunk visszavonulni otthonunkba, nem lesznek nagy találkozások, sem bulik, zajos, petárdás ünneplések. Szűk körben és csendben fogunk ünnepelni. Sokan nehezen viselik ezt a csendet. Mit kezdhetünk vele? Lehet-e valamiféle haszna?

Először jó ötletnek tűnt ez a csomagosztás, de aztán minden nagyon megbonyolódott. Milyen értékben vásároljanak? Hánytól hány éves korig adják? Kinek járjon és kinek ne? Névsort írtak, számolgattak, osztottak-szoroztak. Helyszínre nem költöttek, maradt az iskola aulája, ahol maszkban, de meg lehetett tartani a Mikulás-estet.

„Én nem félek semmitől, Jézus úgyis megvéd” – hallottam egy keresztény ismerősöm elsöprő erejű kijelentését, és menten el is süllyedtem szégyenemben, hogy én bizony igen. Talán rosszul csinálok valamit, vagy nem hiszek eléggé, és még csak el sem tudnám játszani ezt a fajta biztonságérzetet… Vagy őszintétlenség volt a szájából, képmutatás? Nem ünneprontó átgondolni, sőt, hasznos tudás lehet, hogy bár az ige szerint valóban „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (2Tim 1,7), de a józanságét igen.