anya

Héttagú családomból mindenki más-másfelé futkos a hétköznapokon. Legtöbbször egyedül vagyok itthon dél körül. Ha nem felejtem el, és időben kiveszek valamit a fagyasztóból, akkor meleget ebédelhetek. Hogy mit, azt szinte soha nem tudom. Pedig már nagyanyám megmondta, hogy a befőttes-, lekvárosüvegekre és legfőképpen a fagyasztóba kerülő dolgokra rá kell írni, mi van bennük. A dátumot még rá szoktam firkantani, de a tartalmat elég gyakran lehagyom. Minek, hiszen látszik, mit rejtenek a dobozok! Persze, amikor elteszem, még tényleg, de amikor keresgélek közöttük, akkor már fogalmam sincs. Kikapok egyet: ha kiolvad, éppen jó lesz. Biztosan ehető, hiszen azért tettem ide.

Nem felejtem a pillanatot: a fürdőszobában guggolok, velem szemben Lilla, és amíg én szárazra törlöm, ő mélyen a szemembe néz. „Hogy figyel engem!” – suhan át az agyamon, de aztán leesik a tantusz: pupilláimban tükröződő önmagát szemléli…

Genf – Új év kezdődik a dél-szudáni származású, tizenhat éves Anek (a nevet megváltoztattuk) számára a kenyai Kakuma település menekülttáborában. Miután befejezte alapfokú tanulmányait, és letette a kenyai általános iskolai záróvizsgát, Anek négyezer táborlakó társával együtt – akik közül kilencszáz lány – 2017-ben elkezdheti a középiskolát.

Babó a szélsőségek embere. Ezt már élete eddigi öt hónapja alatt is sikerült magabiztosan, tényként közölnie velünk. Először nem jött. Egyszerűen nem, semmi áron, évekig. Hiába várta a barátnőm olyan epekedve, készült rá az egész család vágyakozva: nem és nem. Aztán meg úgy jött, mint a nyári zápor. Puff, bele a közepébe, harmincöt hétre és – ő már csak ilyen – egész máshova, mint ahol várták. Na jó, ettől zsenge kora miatt eltekintünk.

Töprengések a hol volt, hol nem volt keresztény női princípiumról, égi és földi anyákról és egyéb veszedelmes dolgokról.

Emlékszel? Amikor kisgyerek voltál, elestél és lehorzsoltad a térded, édesanyád magához ölelt, letörölte a könnyeidet és azt mondta: ne sírj, ugye már nem is fáj? Te hozzábújtál, és már tényleg nem is fájt annyira. Vagy kicsúfoltak a többiek, és te panaszkodtál, hogy nem szeretnek, édesanyád megsimogatott és így szólt: én nagyon szeretlek téged. Emlékszel, hányszor vigasztalt meg, amikor beteg voltál, amikor nem sikerült valami, amikor csalódtál?

Három édesanya arcát szeretném megrajzolni. Szöveg: Fabiny Tamás, forrás: Magyar Rádió, Vasárnapi Újság

Anyák napja – Május első vasárnapja anyák napja. Ebből az alkalomból az evangelikus.hu evangélikus lelkészeket szólított meg, hogy meséljenek arról, hogy számukra mint jelent: anya. Szöveg: Galambos Ádám, kép: Polgár Rózsa: Anyaság, 1986

Budapest – Megjelent Margot Käßmann „Anyák a Bibliában – 20 portré a ma embere számára” című könyve a Luther Kiadó gondozásában.